Olvasói vélemények
Összegzés:Richard Lane „Last Stand at Le Paradis” című könyve részletesen bemutatja a második világháború alatt a királyi Norfolk ezredet körülvevő tragikus eseményeket, különös tekintettel az SS által elkövetett utolsó harcra és az azt követő mészárlásra. A könyv jól megalapozott, és szemléletesen mutatja be a katonák bátorságát és áldozatvállalását. Néhány olvasó azonban úgy érezte, hogy a könyvből hiányoznak a megfelelő térképek és bizonyos események mélyebb háttere, ami rontotta az elbeszélés általános megértését.
Előnyök:Jól kutatott, szemléletes ábrázolás a Királyi Norfolk Ezredről, lebilincselő visszaemlékezések első személyben, a bátorság és az áldozatkészség kiváló ábrázolása, informatív a második világháború egy kevésbé ismert epizódjáról, élvezetes a katonai érdeklődésűek számára.
Hátrányok:Hiányzik az összefüggésekhez elegendő térkép, nem megfelelő az SS Totenkopf hadosztály háttere, egyesek úgy érezték, hogy nem foglalkozik mélyrehatóan a mészárlással, és egy kritika egyes történelmi részletek kihagyását kifogásolta.
(13 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Last Stand at Le Paradis: The Events Leading to the SS Massacre of the Norfolks 1940
Könyv tartalma:
1939 szeptember elején a 2. zászlóalj, a Royal Norfolk Regiment a BEF első teljes gyalogsági egységeinek egyikeként szállt partra Franciaországban.
A második világháború első hónapjai viszonylag nyugodtan teltek, de miután 1940 januárjában a Maginot-vonal szektorába települtek, kapcsolatba kerültek a nyugati falat vagy Seigfried-vonalat őrző németekkel. A Peter Barclay százados által vezetett járőr német területre lépett, és megtámadták. Ennek eredményeként kapták meg a háború első kitüntetéseit.
Barclay a Katonai Keresztet, Davis őrvezető pedig a Katonai Érdemérmet kapta, míg az őrjárat többi tagját diszpécserlevelekben említették.
Két nappal később a zászlóalj első tragikus eseményét szenvedte el, amikor Patrick Everitt hadnagy halálosan megsebesült egy nappali őrjárat vezetése közben. Everitt volt az első brit tiszt, aki a második világháborúban harc közben esett el.
Amikor a németek május 10-én megindították offenzívájukat, a BEF a belgiumi Dyle folyóig nyomult előre. Napokon belül a szövetséges hadseregek a német áttörés gyorsasága és kegyetlensége miatt hátrálásra kényszerültek. A norfolok az Escaut folyóhoz vonultak vissza, ahol a BEF-nek kellett állást foglalnia.
Május 21-én a század törzsőrmestere, George Gristock bátran megsemmisített néhány német géppuskaállást, és posztumusz Viktória-keresztet kapott. Ahogy a szövetségesek visszavonultak a La Manche csatorna felé, a Norfolksnak parancsot adtak a csatorna vonalának egy szakaszának védelmére Bthune és Le Cornet Malo között. A norfolok, akiknek már csak körülbelül fél erejük volt, május 24.
és 27. között tartották meg szektorukat.
Mire kiadták a visszavonulási parancsot, már túl késő volt, a zászlóalj parancsnokságát a Duries Farmon, Le Paradis-ban körülvették, és nem volt más választásuk, mint megadni magukat, bár a C század másnap reggelig kitartott. A megadás után a zászlóalj kilencvenkilenc emberét egy karámba vonszolták, ahol SS-elfogadóik hidegvérrel géppuskázták le őket. Csodával határos módon két férfi túlélte, és a háború után nagy szerepet játszottak a felelős SS-tiszt, Fritz Knoechlien bíróság elé állításában.
Amikor a zászlóalj maradványai Angliában újra összeálltak, a zászlóalj létszáma mindössze öt tiszt és 134 egyéb katona volt.
A többiek vagy meghaltak, vagy hadifogságba estek.
