Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Az első nagylányom 3 évesen már kifinomult, kedves és szókimondó volt, vagy legalábbis azt hitte. A szókincsében olyan szavak szerepeltek, mint a Lasterday, Nexterday és Inaminnit, hogy közölje az idővel kapcsolatos elképzeléseit. Igaz, ezek a fogalmak részben az apja halogatásaival kapcsolatos felfogásából születtek.
Apa, mit csinálsz Lasterday?
Sütemény, inaminnit.
Haza Nexterdaykay?
De úgy találtam, hogy ezek a szavak rendkívül sokoldalúan alkalmasak azoknak a kellemes és határtalan emlékeknek a közvetítésére, amelyek olyan időkre, helyekre és eseményekre vonatkoznak, amelyek valósága már nem a mi jelenlegi időnkben van.
A Lasterday a szeretet műve, a fantázia szárnyalása, egy kísérlet arra, hogy megosszam szeretett unokáimmal, egy dédelgetett helyet, kincsként őrzött időket és a személyes szabadság érzését, amely, akárcsak a fiatalkorom hideg és tiszta hegyi vizéből vett felfrissülés, kérlelhetetlenül, mint az Élet folyója, kifutott a kezemből és a látókörömből; és amely már létezik, de csak emlékként.
A Lasterdayben megtaláltam a képességet, hogy közöljem a legkedvesebbjeimmel valamit, ami eddig el volt zárva bennem. Rád bízom a szavakat. Segítsenek nektek, hogy feloldjátok a szemetek elől eltűnt édes idők és helyek emlékeit, amelyeket meg fogtok osztani azokkal, akiket kedvesek számotokra.
Tegnap éjjel bicikliztem, fel és le a dombokon, éjszaka. A völgyben, ahol felnőttem, fényesek a csillagok. Imádkozom, hogy minden segítségemmel, amit csak tudok, és Isten áldásával gyermekeim és unokáim boldog és termékeny életet éljenek a saját kerékpárjukon, hogy a Nexterdayről olyan kedves emlékeket szerezzenek, amelyeket talán, Inamminit meg fognak osztani azokkal, akik a legdrágábbak.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)