Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Seeing Through Closed Eyelids: Giuseppe Penone and the Nature of Sculpture
Segíthet-e egy műalkotás abban, hogy másképp ismerjük meg a világunkat? Giuseppe Penone első tudományos tanulmányában Elizabeth Mangini művészettörténész amellett érvel, hogy az olasz művésznek a test több érzékszervének bevonása a szobrászat mint a jelenségvilággal való kapcsolat és annak megismerése eszközének új elméletét alkotja. Penone öt évtizedes pályafutása során - az 1960-as évek Arte povera kontextusában való megjelenésétől napjaink kiemelkedő kortárs művészeként elfoglalt pozíciójáig - Penone jelképes műveinek közeli olvasatán keresztül mutatja be, hogyan utasítja el Penone a modernista optikát, hogyan alakítja át a művészi munkát, és hogyan hangsúlyozza az idő nem antropocentrikus fogalmát.
Penone megközelítése arra készteti a nézőket, hogy kiszélesítsék érzékszervi és időbeli érzékelésüket, strukturálisan jelentős új utakat teremtve az emberi tapasztalat megértéséhez. Giuseppe Penone leginkább a fákkal való foglalkozásáról ismert, amelyeket nyersanyagként, képként és az alkotási folyamat aktív erejeként használ.
A Seeing Through Closed Eyelids (Látás csukott szemhéjakon keresztül) azt sugallja, hogy ezek a művek materializálják a bármely szervezet és környezete között érzékelhető feszültségeket. Azáltal, hogy Penone művészetét társadalmi kontextusában helyezi el, és összekapcsolja a művészet státuszáról, a fenomenológia elméleteiről és az antropocénről szóló tágabb diskurzusokkal, ez a könyv Penone munkásságának eredeti olvasatát kínálja, valamint szélesebb képet nyújt arról a művésznemzedékről, amely számára a szobrászat a posztmodernizmus hajnalán magának a tapasztalatnak a természetét vizsgáló eszköz volt.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)