Late Iron Age and Roman Settlement at Bozeat Quarry, Northamptonshire: Excavations 1995-2016

Könyv tartalma:

A MOLA (korábban Northamptonshire Archaeology) 1995-2016 között húsz éven át, húsz éven keresztül, 59 hektárnyi területen végzett időszakos régészeti munkát a Bozeat kőbányában. A legkorábbi régészeti leleteket a legészakibb területen találták, ahol egy bronzkori-vaskori hamvasztásos temetkezés valószínűleg a szomszédos késő bronzkori/korai vaskori gödörrel egy időben történt. A középső és a késő vaskor között a terület déli részén egy település jött létre egy kb. 170 m x 150 m-es területen. Ez egy jól szervezett, többnyire nyitott alaprajzú tanya volt, két kerekházzal, útvonallal, kerítéssel, határárkokkal és gödrökkel. Az i. sz. 1. század elején, i. sz. 30 körül, két különálló település feküdt c0. 5 km-re helyezkedett el egymástól. Az egykori déli vaskori tanya talán 150 m-rel északnyugatra tolódott, és északra új tanya épült. Mindkét település a völgy nyugati lejtőjén feküdt, és homokon és kavicsokon helyezkedett el, 64 és 66 m tengerszint feletti magasság között. Az északi település csak körülbelül 150 évig volt lakott, és pásztorkodással foglalkozott, de a helyi durvaáru-kerámiakészítésnek volt némi jelentősége, a 12 fazekas kemencecsoportot a Kr. u. 1. század közepére és végére datálták. Úgy tűnik, hogy ez a legnagyobb számú fazekas kemence, amelyet ebben az időszakban egyetlen településen találtak a regionális jelentőségű Felső-Nene-völgy fazekasságot előállító területén.

A déli település nagyobb volt, és a római kor végéig fennmaradt. Ezen a területen 12 vaskori és Kr. u. 1. századi római kori érmét, valamint 24 korabeli brossot találtak egy kb. 170 m x kb. 130 m-es területen. Ez a leletegyüttes arra utalhat, hogy a területen egy szentély vagy templom állt. Talán jelentős, hogy 1964-ben közvetlenül az ásatástól nyugatra egy középső római kori kerek kőépületet találtak, amely talán egy kapcsolódó szentély lehetett. Az ásatási területen belül a legutóbbi vaskorból a korai római korba nyúló időszakban egy lehetséges kerekház, egy nagy ovális sánc és egy szántóföldi rendszer volt. Ez utóbbi nagyrészt a legeltetéses gazdálkodáshoz kapcsolódott, beleértve olyan területeket, ahol a karámok útvonalakhoz kapcsolódtak, ami arra utal, hogy az állatállomány jelentős elkülönítésére került sor. Három helyen négy hamvasztásos temetkezés, köztük egy ládában elhelyezett temetkezés és egy sírhely volt. A legeltető gazdálkodás a római korban végig jelentős tevékenység volt, a feltárt sáncok, karámok és összekapcsolt útvonalak révén. A 2-4. század végén két kőépület és egy kő malátakemence állt a terület legnyugatibb részén, az 1964-ben feljegyzett, valószínűleg egykorú szentélytől 50 méterre keletre. Az egykori középső és késő vaskori település területén kisebb mértékben találtak bizonyítékokat a korai és középső szász korszak közötti honfoglalásra.

Nem találtak építményeket, bár néhány gödör ebből az időszakból származhat, és rövid ideig tartó látogatásokat jelezhet. Egy öt személyből álló kis temető tiszteletben tartotta az egykori római kori mezőrendszert, és valószínűleg a 6-7. század végére datálható. A temetkezések között volt egy lefejezés, valamint egy késsel és egy csattal ellátott temetkezés. A területet ezután nem foglalták el újra, és a Bozeat középkori és középkor utáni települések szántóföldjeinek része lett.