Latent Memory: Human Rights and Jewish Identity in Chile
A huszadik század első felében a zsidó bevándorlók és menekültek Chilében próbálták újjáépíteni az életüket. Az Európában tapasztalt személyes kirekesztettségük ellenére sokan közülük vagy leszármazottaik közül nem foglaltak állást az 1973-as katonai puccs és az azt követő politikai üldöztetés ellen.
Az, hogy a chilei zsidók kollektíven nem utasították el az emberi jogok szisztematikus megsértését, és hallgatólagosan támogatták a katonai diktatúrát, egy olyan bonyolult erkölcsi számítást tükrözött, amely a célszerűséget az etikai megfontolásokkal szemben mérlegelte, és figyelmen kívül hagyta az egyéni erkölcsi bátorságot. Maxine Lowy több száz első személytől származó tanúvallomásra és levéltári forrásokra támaszkodva tárja fel a Pinochet puccsát követő chilei zsidó identitást, feltárva a kollektív traumatikus emlékezet és a politikai érzékenység összetett és néha ellentmondásos fejlődését egy új, nyomasztó kontextusban.
A Látens emlékezet rámutat az erkölcsi jóvátétel közösségi gesztusainak folyamataira, és jelzi a Shoah-hoz és a zsidó tapasztalathoz kapcsolódó igazságosság és gyógyulás útjait. Lowy felteszi a kérdést, hogy az egyének és az intézmények hogyan győzhetik le a félelmet, a közömbösséget és a kényelmet, hogy még intenzív politikai kényszer alatt is állást foglaljanak, és ezzel olyan kérdéseket vet fel, amelyek bármely, az állami elnyomásból kilábaló nemzetre alkalmazhatók.