Látom a láthatatlant

Eredeti címe:

I see the invisible

Könyv tartalma:

A gyűjteményben van egy adag meditatív vers, és vannak olyanok is, amelyek a gyarmati és neoliberális alapokra reflektálnak, amelyek lehetővé teszik a természettől való szándékos elszakadást és a rablógazdálkodást. A környezetvédők kriminalizálásáról és az áldozatok túlélési küzdelmekkel való megterheléséről is szólnak, amelyeknek nincs élettere.

Ezek a versek cselekvésre szólítanak fel. Az igazat megvallva, soha nem gondoltam volna, hogy az előző, Nem táncolok a ritmusodra (2011) után még egy verseskötetet fogok írni. Ennek oka az volt, hogy az előző köteteim az akkori körülményekre reagáltak.

A Hazafiak és csótányok (1992) az Afrikát elborító társadalmi-politikai korrupcióra adott reakció volt, amely elhomályosította a függetlenségért folytatott évekig tartó harcok során kialakult lelkesedést.

Miközben azt hittük, hogy egy posztkoloniális korszakba léptünk, valójában egy ördögi neokoloniális korszakba léptünk. A következő gyűjtemény, a Poems on the Run (1995) a katonai önkényuralomra és az azt követő elnyomásra adott reakció volt.

A kötetet szó szerint a föld alatt írták. Ezt követte az Intercepted (1998), amely mind az Alagbon Close Kalakuta Köztársaságban való fogva tartása alatt íródott. A We Thought it was Oil But it was Blood (2002) elsősorban két dologra reagált: a kitermelésre és az ezzel járó emberi és környezeti jogsértésekre a Niger-deltában és másutt.

A biológiai sokféleség tömeges eróziója és az élelmiszer-szuverenitás elleni támadások a genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) mezőgazdasági rendszerünkbe való bevezetése által inspirálták a Nem fogok táncolni, hogy a Beat. Amit a kezedben vagy a képernyődön tartasz, az egy olyan összeállítás, amely nagyrészt meditatívabb, mint a korábbi gyűjtemények. Vannak pillanatok, amelyekben elgondolkodunk a gyarmati és neoliberális alapokon, amelyek lehetővé teszik a természettől való szándékos elszakadást és az ebből fakadó pusztító extrakcionizmust.

A versek egy része Peter Molnarral, Maryam al-Khawaja - Rafto emberi jogi díjazottjaival és Salil Tripathival, a PEN International elnökségi tagjával 2017 augusztusában folytatott beszélgetések és versíró foglalkozások során született. Az olaszországi Cellenóban, egy gyönyörű rusztikus helyszínen tartott üléseket Maria Galliana Dyrvik és Anita Jonsterhaug Vedå, a norvég SMAU multimédiás cég Maria Galliana Dyrvik és Anita Jonsterhaug Vedå duója dokumentálta celluloidra.

A Maria és Anita költői kapcsolata az évek során folytatódott, és munkájuk egyre több verset inspirál. Volt időnk elgondolkodni a környezetvédők kriminalizálásán és az áldozatok megterhelésén is.