Latomus and Luther: The Debate: Is Every Good Deed a Sin?
Ki volt Jacob Latomus? Mit írt abban az előadássorozatban, amelyre Luther 1521-ben választ írt, egy olyan választ, amely ma oly központi szerepet játszik a nagy reformátor számos értelmezésében? És hogyan befolyásolja ennek a válasznak az olvasását, ha azt megelőzi Latomus írásainak értelmezése? A tanulmány Latomus Luther elleni értekezésének (1521) legfontosabb részeit veszi végig. A cél Latomus teológiai meggyőződésének azonosítása, és ezáltal annak behatárolása, hogy kivel és mivel állt szemben Luther.
A könyv második és egyben legfontosabb része Luther Latomus elleni röpiratának (1521) olvasása. Párhuzamokat vonunk Latomus teológiájával, hogy a lehető legjobban megkönnyítsük a kettő közötti különbségek megismerését. A két teológus összehasonlításából kiderül, hogy teljesen más nyelvet beszélnek, és hogy nézeteik egyáltalán nem illeszkednek egymáshoz.
Alapvetően útjaik Isten szavának és az emberrel való közlésének felfogásában térnek el egymástól. Ez kétféle felfogást generál a teológia ügyében és a teológiai beszédben, és megakadályozza a kölcsönös megértést.
Latomus nem tudja megérteni Luther felfogását Isten igéjének autonómiájáról és az igehirdetés különleges jellegéről, és így a természetes értelemmel összeegyeztethetetlen teológiát. Bár elfogadja a természetes és a természetfeletti racionalitás közötti megosztottságot, és így elismeri, hogy a természetes észnek van egy határa, ugyanennek a természetes észnek fontos szerepet tulajdonít a megismerésnek a kinyilatkoztatás felé való emelkedésében. Minden más - például Luther teológiája - az ember dehumanizálása.
Luther ezzel szemben Latomus teológiáját annak a késztetésnek a következményének tekinti, amely a bűnös emberben arra irányul, hogy Isten szavát a maga elégtelen természetes képességeivel uralja és irányítsa. Luther szemében az a krisztusi igehirdetés, amely emberi alakban, minden emberi dolognak ellentmondva érkezik az emberhez, itt egy szempillantás alatt eltűnik.