Laurel botja, Ash botja: Szakrális tájak az ősi természeti mítoszokban

Olvasói vélemények

Dianna Rhyan „A babér botja, a hamu botja” című könyve olyan történetek gyűjteménye, amely ősi mítoszokat vegyít a természetről és a civilizációról szóló személyes elmélkedésekkel. Hangsúlyozza a természeti világgal való gazdálkodás fontosságát, miközben költői írásokat és filozófiai kérdéseket is bemutat. Összességében az olvasók gyönyörűnek és elgondolkodtatónak találják a könyvet.

Az írást gyönyörűnek, szuggesztívnek és szinte költőinek írják le. Az ősi bölcsesség és a modern témák gazdag keverékét tartalmazza, amely meditációra és mély gondolkodásra ösztönöz. Számos, ősi forrásokból származó idézet fokozza a mélységét. Az ember és a természet közötti kapcsolat központi téma, amely rezonál az olvasókra.

A könyv stílusa nem biztos, hogy mindenkinek tetszik, mivel hangulat vagy ízlés alapján szubjektív lehet. Néhány olvasó számára kihívást jelenthet a recenzió, mivel elmélkedő jellege miatt nem ad egyértelmű vagy egyenes válaszokat.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Staff of Laurel, Staff of Ash: Sacred Landscapes in Ancient Nature Myth

Könyv tartalma:

A természet és az emberi képzelet kereszteződésében a Föld érző, termékeny és ékesszóló.

Amikor ősi istennők, kitaszítottak, hősök és költők szólalnak meg, akkor az ő nevében szólalnak meg, hogy felfedjék az élő mítoszokat, amelyek először varázsolták el a szent tájakat. Ősi történeteik a vadonból bukkannak elő, és az eltemetett könyvtárakból emelkednek ki, hogy felrázzanak minket.

Találkozunk egy magányos istennővel, aki ötven óriással küzd, egy csábító feleséggel, aki titokban kígyó, egy ragyogó lírával, aki épp saját költészetét készül elénekelni, és egy ogréval, akinek a szíve az erdeje. Amikor a tölgyek és a folyók igazságért kiáltanak, amikor a fúriák és a szörnyek szembeszállnak a királlyal és a szántóval, fordítsuk fülünket, hogy meghalljuk. Miközben hallgatjuk, mitikus töredékek vezetnek minket a márványpalotáktól a nimfák által kísértett kertekig, a különös halhatatlanoktól hemzsegő küldetésen.

Útközben egy pusztulás istennője, egy állatok úrnője, kőrisfa-szellemek és egy szélhámos vízisten is felbukkan útmutatóként. Ősi zöld bölcsesség bukkan elő a mélységből, az erdőből és a határvidékről, olyan mítoszokba rejtve, amelyeket már majdnem örökre elvesztettünk, olyan ősi képekbe, amelyek olyan dolgokat mondanak, amelyeket mi már nem tudunk.