Lawrence Durrell's Poetry: A Rift in the Fabric of the World
Ez az esszé Lawrence Durrell teljes költői életművének első mélyreható elemzését nyújtja, az 1940-es években megjelent korai gyűjteményeitől az 1973-ban kiadott utolsó kötetéig. Harminc év durrelli költészetét hozza össze, hogy feltárja Durrell költői és fikciós írásművészetének genezisét, kapcsolatot teremtve regényeivel és lakóhelyi könyveivel, amelyeket egyidejűleg folyamatosan írt.
Lawrence Durrell így mindenekelőtt a késő modernizmus egyik legnagyobb költőjeként jelenik meg, akinek irodalmi és ismeretelméleti vizsgálódásai az irodalmi testvériség világméretű hálózatának fényében értendők, amelyben T. S. Eliot, Michael Fraenkel, Henry Miller és David Gascoyne is részt vett.
Ezzel párhuzamosan ez az esszé megmutatja, miért kell Durrellt a legnagyobb angol romantikus költők (Byron, Shelley, Keats és Wordsworth), valamint a francia szimbolisták és modernisták (Baudelaire-től Nervalig, Val ry-ig, Cendrarsig) örököseként is olvasni. Ez az összehasonlító megközelítés teljesen új perspektívát nyit Lawrence Durrellre, amelyet az észak-amerikai és az angol tudományosság még nem érintett.
A Durrell poétikáját jellemző szimbolikus minták, stilisztikai fogások, esztétikai és filozófiai alapvetések magyarázzák azt a szükséges oda-vissza olvasást, amely összeköti a prózát és a költészetet, a fikciót és a lírát, a leíró és az absztrakt műveket. A versrészletek, a lakóhelyéről szóló könyvek, regények és esszék kivonata nemcsak Durrell összetett irodalmi stratégiáit emeli ki, hanem egy olyan író ontológiai útkeresését is, aki, bár soha nem volt otthon abban a világban, amelyben élt, arra törekedett, hogy megteremtse az életvilágot, amit a szemiológusok "umwelt"-nek neveznek.
Ez a konstitutív valóság az, amely a világ hasadékaiban és repedéseiben bontakozik ki, a sötétben pislákoló, alig olvasható jelekből áll, amelyek arról tanúskodnak, hogy a művész képes a jelen anyagi káoszából világot teremteni.
