Lázadás a modernitás ellen: Leo Strauss, Eric Voegelin és a posztliberális rend keresése

Olvasói vélemények

Ted V. McAllister „Lázadás a modernitás ellen” című könyvét Leo Strauss és Eric Voegelin gondolatainak világos és éleslátó feltárása miatt dicsérik, bemutatva a modernitással kapcsolatos kritikájukat. Alapos összehasonlítást nyújt e filozófusokról, és a nagyközönség számára is hozzáférhetővé teszi az összetett gondolatokat. A szerző elismerést kap magával ragadó írói stílusáért és a tárgyalt témák mély megértéséért.

A könyvet nagyra értékelik áttekinthetősége, éleslátása és mélysége miatt. Kerüli az ideológiai elfogultságot és a tudományos zsargont, így Strauss és Voegelin kihívást jelentő gondolatait érthetőbbé teszi. McAllistert dicsérik magával ragadó írói stílusáért, alapos lábjegyzeteiért és azért, hogy kiegyensúlyozott képet tud nyújtani a két filozófusról. A könyvet a politikaelméleti irodalom üdvözlendő kiegészítőjeként jellemezték, különösen a konzervatív gondolkodás iránt érdeklődők számára.

Egyes kritikusok szerint a könyv elsősorban a tradicionalista konzervatív közönséget célozza meg, ami korlátozhatja a szélesebb olvasóközönség számára való vonzerejét. Potenciális hátránya, hogy bár tanulságos összehasonlításokat nyújt Strauss és Voegelin között, nem biztos, hogy teljes mértékben kielégíti azokat az olvasókat, akik a modern filozófia kimerítő elemzését keresik a konzervatív perspektíván túl.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Revolt Against Modernity: Leo Strauss, Eric Voegelin, and the Search for a Post-Liberal Order

Könyv tartalma:

Eric Voegelin és Leo Strauss e század két legprovokatívabb és legtartósabb politikai filozófusa. Ted McAllister kiválóan megírt tanulmánya az első átfogó összehasonlítást nyújtja gondolkodásukról és a kortárs amerikai konzervativizmusra gyakorolt mélyreható hatásukról.

Strauss Natural Right and History és Voegelin Order and History című műveinek 1950-es évekbeli megjelenése óta az olyan konzervatívok, mint Russell Kirk, Irving Kristol és Allan Bloom egyre inkább ezekhez a gondolkodókhoz fordultak, hogy alátámasszák a liberalizmus és a modernista gondolkodásmód elleni támadásaikat.

Mint oly sok konzervatív, Strauss és Voegelin is fellázadt a modernitás amoralizmusa - amelyet Machiavelli, Hobbes, Rousseau, Kant, Hegel és Nietzsche személyesít meg -, valamint az individualizmus és a materializmus támogatása ellen, a közösségi és szellemi felelősség helyett. Bár mindketten megvetették a redukcionista "konzervatív" címkét, a konzervatívok mégis kisajátították filozófiájukat, részben azért, mert az visszahelyezte a teológiát és a klasszikus hagyományt a polgári társadalom erkölcsi magjába.

Mindkét férfi számára a modernitás gyengítő zavara meglepő és nyugtalanító kapcsolatokat tárt fel a liberális, kommunista és náci ideológiák között. Szerintük a modernitás alattomos vírusa, amely a náci és a kommunista rezsimekben oly nyilvánvaló volt, magában a liberális demokráciában lappang.

McAllister Strauss és Voegelin alapos újraértékelése kibővíti gondolkodásuk megértését, és helyreállítja az egyensúlyt abban a szakirodalomban, amelyet eddig a politikai teoretikusok és Strauss és Voegelin tanítványai uraltak. Sem tisztelettudó, sem elutasító módon nem tárja fel munkásságuk társadalmi, történelmi, politikai és filozófiai alapjait, és hatékonyan dekódolja gyakran átláthatatlan vagy ezoterikus gondolkodásukat.

McAllister jól megírt és meggyőzően érvelő tanulmánya mindenki számára vonzó lesz, aki részt vesz a liberalizmus hanyatlásáról és a konzervativizmus felemelkedéséről szóló, illékony vitákban.