Az 1974-ben az Annecy-tó egyik magasan fekvő, víz alá merült medrében felfedezett Sevrier-kemence az alpesi régészet egyik jelképe. Közel ötven évvel később még mindig nem sikerült a szakemberek értelmezésének a nyomára bukkanni.
Ez a tanulmány újragondolja egy olyan lelet történetét, amelyet a nyugati fazekas kemencék princepsének, egy rejtélyes háztartási kemencének, valamint a bronzkor technológiai kapcsolatának tekintettek, amely a fazekasság professzionalizálódását jelentette, egy olyan tevékenységet, amely addig családi, szezonális és önellátó volt. E referenciaobjektum újragondolása egy multidiszciplináris vizsgálat formájában valósul meg, amelyben régészeti, etno-régészeti és kísérleti szempontok üdvözlik és átszűrik az egymásnak ellentmondó hipotéziseket, kiszélesítik a kérdéseket és új perspektívákat nyitnak.
A technikatörténet prizmáján keresztül vizsgálja a bronzkori közösségek társadalmi szervezetére gyakorolt hatásokat. Különösen azokat a változásokat vizsgálja, amelyek néhány évszázaddal később az agyag megmunkálására szakosodott protokézművesek megjelenéséhez vezettek.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)