A civilizációban feljegyzett első jogi kodifikációk felismerték a jog fontosságát emberi rendszereinkben. No megparancsolta fiainak, hogy tartsák be az igazságosságot, fedjék el testük szégyenét, áldják Teremtőjüket, tiszteljék apjukat és anyjukat, és tartózkodjanak a gonoszságtól és a tisztátalanságtól.
Ezek az elvek később finomodtak mai formájukra, a Tízparancsolatra. Az ember léte az Isten törvényének való engedelmességétől függött. A hagyomány azt állítja, hogy ez a törvény az Isten és az ő népe közötti szövetség szóbeli elismeréseként fogalmazódott meg.
Ez mindkét fél részéről ellenszolgáltatást jelentett, és ezért a jog bevett elvei szerint jogi és kötelező érvényű szerződést képezett. Ez a szövetség azonban nem terjedt ki a világ teljes ismert népességére, hanem csak az Isten népeként ismert csoportra, Izráel népére.
A Biblia első könyvében, a Genezisben elbeszéltek szerint az embernek, Ádámnak kipirult volt az arcszíne. Ez a pirosság tudatos emlékeztetője volt az Isten törvényének tiszteletben tartása iránti elkötelezettségének.
Minden alkalommal, amikor megszegte ezt a törvényt, elpirult, engedetlenségének tudatos elismeréseként. A vér látható pírként szökött az arcába, engedetlenségének jeleként és annak emlékeztetőjeként, hogy teljesítenie kell a törvényt.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)