Mi a különleges az emberi életformában? Hogyan érthetjük meg azt a tényt, hogy a mi fajunk, mint minden más faj, természetes módon fejlődött, és mégis az egyetlen faj, amelyik kifejlesztette azt a képességet, hogy a szabadság igényével és reflektív távolságtartással, de így a környezeten túllépve egy világ felé cselekedjen? Jung szerint ezekre a kérdésekre csak akkor lehet választ adni, ha a filozófiai, evolúciós és kognitív-tudományos megközelítések egymáshoz kapcsolódnak.
Ennek kulcsa a jelentés fogalma. Minden élőlény a környezetét a vele való gyakorlati interakciójában ismeri fel értelmesnek.
Az emberi elme is alapvetően megtestesült, és a megtapasztalt jelentéseken alapul. Az a képesség azonban, hogy szimbolikusan artikuláljuk és kulturálisan fejlesszük az élet ilyen jelentéseit, azt is lehetővé teszi számunkra, hogy túllépjünk helyi környezetünkön, és értékeket, normákat és objektív érvényességi igényeket alakítsunk ki. A kortárs antropológiának képesnek kell lennie arra, hogy az emberi elme e minőségi jellemzőit természetes folyamatok eredményeként értelmezze.
A módszertani naturalizmust ötvözi az elme környezet feletti transzcendenciája iránti nyitottsággal. Ily módon a szerző fontos hozzájárulást tesz az ember nem redukcionista megértéséhez, amely nem választja szét dualisztikusan a testet és az elmét, hanem inkább láthatóvá teszi izgalmas egységüket.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)