The Book of LeBlanc
Soha nem tudok úgy gondolni az akadiaiakra, hogy ne ez a kép jelenjen meg előttem: ezeket a családokat elüldözték otthonukból, egyeseket elszakítottak szeretteiktől, néhányan idősek és betegek voltak, nem tudták, hogy találkoznak-e még, vagy mikor találkoznak újra.
Mégis volt annyi lélekjelenlétük, hogy magukkal vitték a feljegyzéseiket. Ezek a feljegyzések nagyon fontosak voltak számukra.
Azokat, amelyeket nem írtak le, a szívükben és az elméjükben őrizték meg, és az idősebbek mindig is gondosan ügyeltek arra, hogy ezt a tudást minden új generációnak átadják. Életük nagy része e körül az érdeklődés körül forgott, hogy a családi feljegyzéseket és történeteket életben tartsák, és folyamatosan az elméjük előterében és minden új generáció elméjében tartsák.