Left Brains for the Right Stuff: Számítógépek, űr és történelem

Olvasói vélemények

A könyv lebilincselő és részletes beszámolót nyújt a szerzőnek az Apollo-program során szerzett tapasztalatairól, ötvözve a technikai ismereteket a személyes anekdotákkal. A könyv az űrverseny zsenialitását és eredményeit ünnepli, különös tekintettel az Apollo-irányító számítógépek fejlesztésére, miközben a korszak történelmi jelentőségének összefüggéseit is bemutatja.

⬤ Magával ragadó írásmód, amely az összetett témákat is érthetővé teszi.
⬤ Olyan személy írta, aki közvetlenül részt vett az Apollo-programban, így hiteles betekintést nyújt.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál az űrversenyre, beleértve a személyiségeket és a kihívásokat.
⬤ Tájékoztatja az olvasót az űrprogram és a számítástechnika történelmi és technikai aspektusairól.
⬤ Tele van humorral és szenvedéllyel.

⬤ Néhol sűrű, koncentrációt igényel a technikai részletek megértéséhez.
⬤ Egyes részek csak az informatikai vagy mérnöki háttérrel rendelkezők számára lehetnek vonzóak.
⬤ Rengeteg szakzsargont és rövidítést tartalmaz, ami kihívást jelenthet az általános olvasók számára.
⬤ Kevésbé lehet lebilincselő a korai számítástechnika bonyolultsága iránt nem érdeklődő olvasók számára.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Left Brains for the Right Stuff: Computers, Space, and History

Könyv tartalma:

Mi tette lehetővé az űrversenyt? Mi tette szükségessé? Mennyire volt szoros a verseny? És mit ért el? A válaszok meglepő módon kapcsolódnak egymáshoz. A Left Brains for the Right Stuff röviden összefoglalja három technológia - a rakéták, a navigáció és a számítógépek - történetét, és elmeséli, hogyan szövődtek bele a huszadik században a szuperhatalmak felemelkedésébe és rivalizálásába.

John F. Kennedy elnök egy kis űrversenyt örökölt, és azt az Apollo-program létrehozásával Hold-versennyé változtatta ("... még ebben az évtizedben elérjük azt a célt, hogy ember szálljon le a Holdra...").

Hogy olyan "ajánlatot" tegyen, amelyet a Szovjetunió nem tudott visszautasítani, hozzátette: "Úgy döntünk, hogy a Holdra megyünk...

nem azért, mert) könnyű, hanem mert) nehéz". Az Apollo megnyerte a holdversenyt, és az űrsiklóval együtt megnyerte az űrversenyt, ami sokat tett a hidegháború megnyeréséért és a második világháborúban kialakult amerikai vezető szerep lendületének megőrzéséért.

Sok nagyvállalat dolgozott ezeken a programokon, és egy kis akadémiai kutatólaboratórium is. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) Műszertechnikai Laboratóriuma ("a Labor") egy ember, Charles Stark "Doc" Draper alkotása volt, aki feltalálta az inerciális navigációt. A szerző, Hugh Blair-Smith 1959 és 1981 között a laboratórium mérnöki munkatársa volt.

Elektronikai mérnökként és informatikusként képzett, kétirányú szaktudásával hozzájárult mind az űrhajószámítógépek hardveréhez, mind pedig a programozáshoz, amelynek a korlátozott erőforrásaikat a lehető legjobban ki kellett használnia. Ez a könyv az űrverseny története, belső története és lebilincselő beszámolója, tele az okok és hatások megdöbbentő meglátásaival. Ezekben az izgalmas években Blair-Smith sok ezer emberhez csatlakozott, akik örömmel, nagylelkűen és szenvedélyesen működtek együtt, hogy elektronikus bal agyféltekével egészítsék ki a Right Stuffot.

Alkotásaik választ adtak a régóta keresett "a háború erkölcsi megfelelőjének" keresésére.