Értékelés:

A könyv átfogó elemzést nyújt a legfelsőbb bírósági jelölési eljárásról, nyomon követi annak történelmi hátterét és feltárja a lehetséges reformokat. Ilya Shapiro írója értékes betekintést nyújt a bírói kinevezések körüli politikai dinamikába, különösen a jelenkorban.
Előnyök:Alapos történelmi elemzés, jól kutatott, éleslátó és lebilincselő írás, informatív mind az általános olvasók, mind a politikai kérdések iránt érdeklődők számára. Tartalmazza a lehetséges reformokat, és hangsúlyozza a múlt megértésének fontosságát a jelenlegi kihívásokban való eligazodáshoz. Számos kritika kiemeli szórakoztató és olvasmányos stílusát.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv csak 2018-ig terjed, és kihagyja a közelmúlt fejleményeit. Van néhány negatív kritika, amely elfogultnak vagy célszerűtlennek minősíti, de ezek kisebbségben vannak.
(21 olvasói vélemény alapján)
Supreme Disorder: Judicial Nominations and the Politics of America's Highest Court
2021 EGYIK LEGJOBB KÖNYVE: POLITIKA A WALL STREET JOURNAL ÁLTAL.
"Kötelező olvasmány mindenkinek, akit érdekel a Legfelsőbb Bíróság." - Mike Lee, Utah állam republikánus szenátora.
A politika mindig is beleszólt a Legfelsőbb Bíróság kinevezésébe. De bár a keresztszülők elismernék azt a módot, ahogyan ma a bírákat kinevezik és megerősítik, valami mégis más. Miért váltak a legfelsőbb bírósági kinevezések kormányrendszerünk egyik legrobbanékonyabb jellemzőjévé?
Ahogy Ilya Shapiro a Supreme Disorder című könyvében világossá teszi, ez a probléma egy nagyobb jelenség része. Ahogy a kormányzat egyre nagyobb lett, és törvényei egyre jobban belenyúlnak az életünkbe, a törvényeket értelmező bíróságok óriási hatalommal bírnak. Ha minden egyes új kinevezésért úgy harcolunk, mintha mindenünk forogna kockán, az azért van, mert így is van.
Amikor az alkotmányos korrupció évtizedei miatt egy mindenható bíróságnak vagyunk alárendelve, a szenvedélyek biztosan fellángolnak azokon a ritka alkalmakkor, amikor a politikai rendszernek lehetősége van a formálásra. Így aztán a bírói kinevezések folyamata már-már a működésképtelenség határát súrolja.
Shapiro mérlegeli a számos reformjavaslatot, a szerényebbektől (határidő-korlátozás) a radikálisabbakig (bíróságok összepakolása), de rámutat, hogy a legitimációs válságban szenvedő igazságszolgáltatási rendszerre nem lehet gyors megoldást találni. És végül a bíróság legitimitásának egyetlen mércéje, amely számít, az, hogy milyen mértékben tartja fenn vagy hozza újra egyensúlyba alkotmányos rendünket.