Értékelés:
A könyv kritikával illeti John Marshall, Joseph Story és Roger Taney bírák szerepét a rabszolgaság amerikai jogrendszerben való fenntartásában. Azt állítja, hogy történelmi jelentőségük ellenére ezek az igazságszolgáltatók aktívan támogatták a rabszolgaságot támogató döntéseket, megkérdőjelezve ezzel korábbi hírnevüket. A szerző, Paul Finkelman, széles körű bizonyítékokkal alátámasztott, meggyőző érvelést mutat be, amely egyszerre vált ki csodálatot és vitát a történészek körében.
Előnyök:A könyv jól kutatott és szenvedélyesen megírt. Kiválóan bemutatja, hogyan támogatta az alkotmány a rabszolgaságot, és milyen következményekkel jártak a Legfelsőbb Bíróság döntései. Finkelmant dicsérik mélyreható tudományosságáért és a bírák örökségével kapcsolatos egyedi nézőpontjaiért. Sok recenzens éleslátónak és értékesnek találta az amerikai alkotmánytörténet és a rabszolgaság jogi kontextusban való összetettségének megértéséhez.
Hátrányok:Néhány recenzens bírálta a szerzőt az igazságszolgáltatókkal szembeni erős elfogultság miatt, azzal érvelve, hogy Marshall, Story és Taney hírnevét igazságtalanul bemocskolta. Voltak olyan megjegyzések, amelyek Finkelman ismétlésre való hajlamára vonatkoztak, valamint arra az érzésre, hogy az igazságszolgáltatók döntéseinek történelmi kontextusával szemben túlhangsúlyozta állításait. Néhány olvasó úgy vélte, hogy a könyvnek nem szabadna teljes mértékben elítélnie az igazságszolgáltatókat ítéleteik egyetlen szempontja alapján.
(8 olvasói vélemény alapján)
Supreme Injustice: Slavery in the Nation's Highest Court
A polgárháború előtti Legfelsőbb Bíróság három legfontosabb bírája - John Marshall és Roger B. Taney főbírák, valamint Joseph Story társbíró - egyik ítéletében a másik után fenntartotta a rabszolgaság intézményét. Ezek a vélemények árnyékot vetnek a bíróságra és e férfiak örökségére, de a történészek ritkán mélyedtek el mélyebben az általuk vallott személyes és politikai elképzelésekben és motivációkban. A Supreme Injustice című könyvben a kiváló jogtörténész, Paul Finkelman hiteles beszámolót készít az egyes bírák rabszolgaságpárti álláspontjáról, a feketék szabadságát ellenző érveiről, valamint a magánéletük körülményei által teremtett ösztönzőkről.
Finkelman népszámlálási adatokat és más forrásokat használ fel, hogy feltárja, hogy Marshall bíró egész életében agresszívan vásárolt és adott el rabszolgákat - ezt a tényt az életrajzírók eddig figyelmen kívül hagyták. Story bíró sosem volt rabszolgatulajdonos, és elítélte a rabszolgaságot, amikor még a körön lovagolt, a legfelsőbb bíróságon mégis hallgatott a rabszolga-kereskedelmi ügyekben, és a szabadságért pereskedő feketék ellen döntött. Bár Taney bíró sok saját rabszolgáját felszabadította, buzgón és következetesen ellenezte a feketék szabadságát, a Dred Scott-ügyben azzal érvelt, hogy a szabad feketéknek nincsenek alkotmányos jogaik, és hogy a rabszolgatartók a nyugati területekre is áthelyezhetik a rabszolgákat. Finkelman ezt a hírhedt döntést a rabszolgaság támogatásának és a szabad feketékkel szembeni ellenséges hozzáállásnak a szilárd hátterébe helyezi.
A Legfelsőbb igazságtalanság bátran dokumentálja azokat az összefonódásokat, amelyek három jelentős bírót elidegenítettek Amerika alapító eszméitől, és a rasszizmust egyre mélyebben beágyazták az amerikai polgári életbe.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)