Légi harckocsik, 1939-1945

Olvasói vélemények

A könyv széleskörűen foglalkozik az M22-es légi harckocsival, beleértve annak jellemzőit és fejlesztésének hátterét, de kritika éri, hogy irreleváns információkat tartalmaz, és egy rosszul kigondolt katonai projekt köré összpontosul.

⬤ Egy kevéssé ismert téma nagyszerű feldolgozása
⬤ az M22-es harckocsi és jellemzőinek részletes leírása
⬤ számos fekete-fehér fotó segíti a megértést.

⬤ Tartalmazza a rosszul átgondolt projektinformációkat
⬤ némi irreleváns tartalom a Christie felfüggesztési rendszerről és a repülő tankokról
⬤ olyan szovjet kísérleteket tárgyal, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül az M22 projekthez.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Us Airborne Tanks, 1939-1945

Könyv tartalma:

A tankok az első világháborús somme-i csatában történt bevezetésüktől kezdve a hadviselés történetének egyik legfontosabb katonai fejlesztésének bizonyultak. A harctéren a gyalogság támogatásaként és páncélozott lándzsahegyként egyaránt olyan nagy volt a befolyásuk, hogy jelenlétük meghatározhatta bármely csata kimenetelét.

Az 1930-as évek másik jelentős fejleménye a légi erők fejlődése volt, számos ország kísérletezett a légi úton ledobott csapatokkal. Ez a koncepció lehetőséget kínált arra, hogy katonákat vezényeljenek a frontvonalak mögé, hogy félelmet és zavart keltsenek az ellenség hátországában. Az ilyen, repülőgépekről ejtőernyővel lezuhanó csapatok azonban csak könnyű fegyverzetűek lehettek, ami korlátozta hatékonyságukat. Érthető tehát, hogy sokat gondolkodtak azon, hogy milyen gyakorlati lehetőségeket kínálna a légi úton történő tankok felszállítása, amelyeket az ejtőernyősök mellett lehetne ledobni, vagy letenni.

A harckocsik azonban nehéz, nehézkes járművek, és mielőtt egyáltalán felmerülne a légi szállításuk gondolata, sokkal könnyebb modelleket kellene gyártani. Charles Roberts lenyűgöző könyve azzal a vizsgálattal kezdődik, hogy az 1930-as években Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az USA milyen erőfeszítéseket tett a könnyű harckocsik légi műveletekre való kifejlesztésére vagy átalakítására.

A második világháború kezdete elkerülhetetlenül felgyorsította a légi harckocsik és a szállítás eszközeinek előállítására irányuló erőfeszítéseket. A hagyományos meghajtású repülőgépek használata a harckocsik szállítására a meglévő repülőterekre korlátozta azok használatát, ami a nyílt terepen leszálló légideszant csapatoknál való alkalmazásukat meghiúsította. Más szállítási módot kellett találni, és ez a vitorlázórepülőgép formájában valósult meg, amelyet az ellenséges vonalak mögötti mezőn lehetett leszállítani. A könnyű harckocsi és a vitorlázó repülőgép kombinációja reálissá tette a páncélosokkal támogatott légi erők célját - és ennek eredményeként született meg a 28. légi harckocsizászlóalj.

Ez a részletes és átfogó tanulmány az amerikai légideszant harckocsik tervezésének és bevetésének minden aspektusával foglalkozik a legkorábbi koncepcióktól a brit egységek általi tényleges alkalmazásukig, a D-napon és a Varsity hadművelet, a Rajnán való átkelés során.