Légicsata Leningrádért: 1941-1944

Olvasói vélemények

A könyv a leningrádi ostrom idején végrehajtott német bombázó támadások mélyreható feltárását nyújtja szovjet szemszögből, kritikus meglátásokat és részletes beszámolókat kínálva, amelyek szembemennek a hagyományos nyugati narratívákkal.

⬤ A német bombázórajtaütések részletes leírása
⬤ elkerüli a háború utáni szovjet propagandát
⬤ elsődleges forrásokat tartalmaz
⬤ mind a szovjet, mind a német katonai stratégiák kritikáját kínálja
⬤ olyan egyedi szempontokkal foglalkozik, mint a Vörös Balti Flotta és a német ostromágyúk.

A német-szovjet vadászgépes csaták korlátozott lefedettsége; nem a légi harc részleteire összpontosít.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Air Battle for Leningrad: 1941-1944

Könyv tartalma:

Leningrád ostroma a második világháború egyik legbrutálisabb csatája volt. A Szovjetunió második legnagyobb és legnépesebb városa, Leningrád, a mai Szentpétervár, a Barbarossa hadművelet három kiemelt célpontjának egyike volt. Leningrádban összesen 333 nagy hadiüzem összpontosult, és ennek megfelelően 565 000 munkás élt ott, akik tankokat, repülőgépeket, tüzérséget és hadihajókat gyártottak.

1941. július 10-én a német páncéloshadosztályok, miután áttörték a frontot Pszkov városától délre, elérték Luga városát. Innen Hitler erőinek már csak alig több mint 110 mérföldet kellett megtenniük Leningrádig. Eközben a városban lázasan készültek a védelemre. Sztálin helyettesei, Zsdanov és Vorosilov azt tervezték, hogy Leningrád teljes harcképes lakosságát erre a célra használják fel.

Mivel Sztálin úgy vélte, hogy a várost hamarosan elfoglalják a németek, elrendelte a katonai üzemek és a szakmunkások azonnali evakuálását Leningrádból keletre. Mielőtt a várost teljesen blokád alá vették volna, az értékes felszerelések nagy részét már elszállították. A megmaradt polgári lakosságot, köztük mintegy 400 000 gyermeket azonban sorsára hagyták.

1941 szeptember elején a Luftwaffe VIII. repülőhadtestének támogatásával német hadosztályok elfoglalták Shlisselburg városát. Leningrád most már el volt vágva a Szovjetunió többi részétől. Hitler úgy vélte, hogy a város hamarosan a német bakancsok hangjára fog visszhangozni.

Leningrád azonban nem adta fel. 1941 őszén a Wehrmachtnak nem volt elég ereje a város bevételéhez, és három hosszú éven át a védők elleni harc fő eszköze a Luftwaffe és a távolsági tüzérség volt. 1941 szeptemberében, amikor megkezdődött a szisztematikus bombázás és ágyúzás, sok ezer család próbálta elhagyni Leningrádot, de szinte minden menekülési útvonalat elvágtak. A város élelmiszerkészletei meredeken csökkentek.

Ebben a könyvben a szerzők feltárják a leningrádi szektorban az ostrom alatt vívott német és szovjet légi harcok teljes történetét. Megrázó részleteket olvashatunk az éhező lakosság bombázásáról, a Luftwaffe számos kísérletéről a Vörös Balti Flotta megsemmisítésére, az "Élet útja" elleni légitámadásokról, amelyen a városba szállították a létfontosságú élelmiszert és lőszert, valamint a Leningrád és környéke feletti légiharcokról. A szerzők feltárják, mi történt a levegőben és a földön, valamint a német és az orosz parancsnokságokon, és elmagyarázzák, hogy a számos siker ellenére a Luftwaffe miért nem tudott segíteni Leningrád megadásának kikényszerítésében.