Értékelés:
A kritikák dicsérik a könyvet a taktikai légierő és Patton harmadik hadserege közötti, a második világháború alatti partnerség részletes elemzéséért, kiemelve a légi támogatás hatékonyságát, valamint a légi és szárazföldi erők közötti koordinációt. Ugyanakkor rámutatnak a taktikai légierő korlátaira is az éjszakai műveletek, az időjárási körülmények és a megerősített állások elleni kihívások tekintetében.
Előnyök:⬤ Kiemelkedő tanulmány a taktikai légierő Patton Harmadik Hadseregére gyakorolt hatásáról
⬤ jól megírt és részletes elemzés
⬤ kiemeli a légi és szárazföldi erők hatékony együttműködését
⬤ ismerteti a vadászbombázó repülőgépek jelentős hozzájárulását.
⬤ A taktikai légierőnek voltak korlátai, például nem tudott éjszaka vagy rossz időjárás esetén repülni
⬤ küzdött az erődített állások ellen
⬤ ezek a korlátok időnként korlátozták a hatékonyságát.
(4 olvasói vélemény alapján)
Air Power for Patton's Army - The XIX Tactical Air Command in the Second World War
Először 2002-ben jelent meg. Az előszóból: "David N.
Spires ezen éleslátó műve számos tanulságot tartalmaz a taktikai föld-levegő műveletekről. A békeidőben a szolgálati doktrína kidolgozásában fennálló rivalizálás ellenére a második világháborúban a háborús idők hatalmas nyomása arra késztette a hadsereg és a légierő parancsnokait, hogy együttműködjenek a harctéri műveletek hatékony végrehajtása érdekében. A háború alatt Északnyugat-Európában a George S.
Patton altábornagy által irányított amerikai Harmadik Hadsereg és az Otto P.
Weyland dandártábornok által vezetett XIX. taktikai légi parancsnokság együttese a II.
világháború leghatékonyabb szövetséges légi-földi csapatának bizonyult. Patton Franciaországon átvezető, végül a Rajnán átkelő, majd Dél-Németországon átrohanó hadjáratának nagy sikerét nagyban köszönhette Weyland XIX. taktikai légi parancsnokságának repülőinek.
Ez az ügyes együttműködés egyengette az utat a szövetségesek nyugat-európai győzelméhez, és ma is a levegő-föld hatékonyság klasszikus példája. Örökre rávilágított a harctéren szorosan együttműködő légi-földi parancsnokok fontosságára. A légierő köszönettel tartozik David N.
Spiresnek, amiért megírta a levegő-föld együttműködés e mérföldkőnek számító történetét.".
