LÉGIKATASZTRÓFA NYOMOZÁS SZELLEMEK? Az Eastern Air Lines 401-es járatának lezuhanása

Olvasói vélemények

A „Légiközlekedési balesetek kivizsgálása: Szellemek? The Crash of Eastern Air Lines Flight 401” című könyvet azért kritizálják, mert az nagyrészt az NTSB hivatalos jelentésének újranyomása, amely könnyen hozzáférhető az interneten. A kritikusok kiemelik, hogy a könyvből hiányzik az érdemi szerkesztői tartalom, és számos tipográfiai hibát tartalmaz. Ezenkívül a könyv inkább a nyomozás idővonalára összpontosít, mintsem a balesettel kapcsolatos kísértettörténetekre, ami néhány olvasónak csalódást okozott.

A könyv felhívja a figyelmet a fontos légiközlekedési balesetekre, és bevezetésként szolgálhat azok számára, akik nem ismerik az NTSB-jelentéseket. Néhány olvasó nagyra értékeli a balesetek kivizsgálásával és a légiközlekedésben előforduló kísértettörténetekkel kapcsolatos témát.

A könyv lényegében az NTSB-jelentés újranyomása, számos tipográfiai hibát tartalmaz, és hiányzik belőle az érdemi szerkesztés vagy kommentár. Az olvasók a balesettel kapcsolatos szellemészlelésekkel kapcsolatos érdekesebb tartalomra számítanak, de a könyvet többnyire száraz vizsgálati jelentésnek találják.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

AIR CRASH INVESTIGATIONS GHOSTS? The Crash of Eastern Air Lines Flight 401

Könyv tartalma:

1972.

december 29-én az Eastern Air Lines Lockheed L-1011 típusú repülőgépe, a 401-es járat, amely a New York-i John F. Kennedy nemzetközi repülőtérről a floridai Miami nemzetközi repülőtérre tartott, keleti idő szerint 23:42-kor lezuhant az Evergladesben, a Miami nemzetközi repülőtértől mintegy 18 mérföldre nyugatra, északnyugatra.

A repülőgép megsemmisült. A repülőgép fedélzetén 163 utas és 13 fős személyzet tartózkodott, a balesetben 99 ember vesztette életét. A járatot az orrfutóművel kapcsolatos problémák miatt terelték el A repülőgép 2000 láb magasra emelkedett, amíg a személyzet megpróbálta kijavítani a problémát.

A túlélő utasok és a személyzet tagjai azt állították, hogy a járat rutinszerű volt, és a földbecsapódás előtt normálisan működött. A Nemzeti Közlekedésbiztonsági Tanács megállapította, hogy a baleset valószínű oka az volt, hogy az orrfutómű helyzetjelző rendszerének hibája elterelte a személyzet figyelmét a műszerekről, és lehetővé tette, hogy az ereszkedés észrevétlen maradjon.