Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az emberek és a kutyák történelmi kapcsolatát vizsgálja, a háziasítás és a migráció témáit járja körül. Bár lenyűgöző meglátásokat és jól kutatott tartalmat tartalmaz, a könyv szenved a fókusz hiányától, az ismétlődésektől és a túlságosan tudományos stílustól, ami elidegenítheti az alkalmi olvasókat.
Előnyök:⬤ A könyv lenyűgözően vizsgálja a kutyák háziasításának és az ember-kutya partnerségnek a történetét.
⬤ Érdekes információkat tartalmaz az emberi vándorlásokról és a kutyák korai történetéről.
⬤ Jó a kutyabarátoknak és azoknak, akiket érdekel a faj evolúciója.
⬤ Általában jól megalapozott és informatív.
Hátrányok:⬤ Az elbeszélés néha ismétlődő és kanyargós, és összefüggéstelen témákba téved.
⬤ Egyes fejezetek nagymértékben az emberi vándorlásra összpontosítanak, gyakran elhanyagolva a kutyák központi témáját.
⬤ Az írásmód túlságosan tudományos vagy technikai jellegű az általános közönség számára.
⬤ Lehet, hogy nem felel meg azon olvasók elvárásainak, akik kifejezetten a kutyákról szeretnének koncentráltan beszámolni.
(18 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Our Oldest Companions: The Story of the First Dogs
Könyv tartalma:
Hogyan lett a kutya az ember legjobb barátja? Egy híres antropológus feltárja a két faj történelmét átíró egyedülálló társulás titokzatos eredetét.
A kutyák és az emberek több mint 40 000 éve elválaszthatatlanok egymástól. Ez a kapcsolat evolúciós történelmünk sorsfordító fejleményének bizonyult. Ugyanez igaz kutyás barátainkra is; a velük való kapcsolatunknak sok köze volt alapvető természetükhöz és túlélésükhöz. Hogyan és miért találták meg az emberek és a kutyák a közös jövőjüket, és hogyan formálták egymást ezek a szoros társak (szó szerint)? Pat Shipman díjnyertes antropológus az őstörténetben és napjainkban találja meg a válaszokat.
A Legrégebbi társaink című könyvében Shipman kibogozza az első kutyák genetikai és régészeti bizonyítékait. A farkaskutya nyomába ered, aki sem nem őskori farkas, sem nem modern kutya, és akinek csontjai kínzó nyomokat kínálnak a háziasítás legkorábbi szakaszairól. Megvizsgálja a nem egészen háziasított, de nem is teljesen vad dingó rejtélyét, amely évezredeken át szorosan együtt élt az emberrel, miközben aktívan ellenállt az irányításnak vagy a kiképzésnek. Shipman elmeséli, hogy a tudósok hogyan derítenek új fényt a két fajunk közötti egyedülálló kapcsolat eredetére, feltárva, hogy milyen mély kötelékek alakultak ki az emberek és a kutyák között, mint őrzőink, játszótársaink, pásztoraink és vadászaink.
A közös utazás során a kutyák fizikailag, viselkedésükben és érzelmileg is megváltoztak, ahogyan az emberek is átalakultak. A kutyák munkája drámaian kibővítette az emberi képességek körét, megváltoztatta étrendünket és élőhelyeinket, és hozzájárult puszta túlélésünkhöz. Shipman bebizonyítja, hogy nem érthetjük meg saját faji történelmünket anélkül, hogy ne ismernénk el a kutyáknak abban játszott központi szerepét.
