Leibniz and the Invention of Mathematical Transcendence
A matematikai transzcendencia feltalálása a XVII. században Leibnizhez kötődik, aki mindig azt állította, hogy ez a saját alkotása.
Descartes azonban egy teljesen új szimbolikus keretet hozott létre, amelyben a síkbeli görbéket tekintjük, ami valódi felfordulást jelentett. Leibniz kezdetben nagyra értékelte ezt a karteziánus keretet. Bár, mint a könyvben látjuk, kutatásai során szembesült az általa akkoriban „transzcendensnek” nevezett, kifejezhetetlen összefüggésekkel.
A matematikai transzcendencia fogalmának kidolgozása áll e könyv középpontjában. A leírás pragmatikus utat követ azáltal, hogy rávilágít arra, hogyan és miért alakultak ki a fogalom aspektusai, és milyen akadályokba ütköztek a matematikusok.
Emellett voltak zsákutcák is, amelyeket itt ismertetünk. Leibniz szimbolikus szinten (transzcendens kifejezések), geometriai szinten (transzcendens görbék), valamint numerikus szinten (transzcendens számok) meghaladta Descartes elképzeléseit, amelyeket szintén részletesen megvizsgálunk.