Leighton W. Smith Jr. amerikai haditengerészeti admirális visszaemlékezései

Eredeti címe:

Reminiscences of Adm. Leighton W. Smith Jr., USN

Könyv tartalma:

Ebben a beszámolóban, amely egy alabamai farmon végzett munkától a II. Erzsébet királynő által adományozott tiszteletbeli lovaggá ütésig terjed, Smith admirális szokatlanul nyíltan írja le pályafutását.

Nagybátyja, Harold Page Smith admirális képes példakép és mentor volt, akárcsak William Bringle kapitány, aki parancsnok volt, amikor Leighton Smith, akit később széles körben „Snuffy” becenévvel illettek, a Tengerészeti Akadémia kadétja volt. A fiatal Smith 1962-ben végzett az akadémián, és nem sokkal később feleségül vette Dorothy McDowellt. Családi életükről szóló visszaemlékezései a szóbeli történetet átszövik.

Smith korai szolgálati ideje a USS Krishna (ARL-38) nevű partraszálló hajó javítóhajó fedélzetén, repülőkiképzésen, majd 1964-65-ben a georgiai Glyncóban a légi elfogásirányítás oktatójaként teljesített szolgálatot.

Smith összesen három harci bevetésen vett részt Vietnamban, amelynek csúcspontja 1972-ben az észak-vietnami Thanh Hoa-híd elleni sikeres támadás volt. A-4 Skyhawkkal, majd később A-7 Corsairrel repült.

A század kötelékében a 44. támadószázad (VA-44); 81. támadószázad (VA-81); 22.

támadószázad (VA-22); 174. támadószázad (VA-174); 82. támadószázad (VA-82).

1975-77 között a 86. támadószázad (VA-86) első tisztje, majd parancsnoka volt.

1968 és 1970 között a dallasi Ling-Temco-Vought (LTV) üzemben volt gyártás-tesztpilóta. 1977-78-ban a 15. repülőgép-hordozó repülőszázad (CVW-15) parancsnoka volt; 1978-80-ban a haditengerészet katonai személyzeti parancsnokságán szolgált; 1980-81-ben pedig az egyes könnyű támadószázad parancsnoka volt.

1982-83-ban a USS Kalamazoo (AOR-6) utántöltő olajtársaság parancsnoka volt; 1983-84-ben rövid ideig a ComNavAirLant vezérkarában szolgált, 1984-85-ben pedig a USS America (CV-66) repülőgép-hordozó parancsnoka volt.

Smith 1985-86-ban a Newportban működő Stratégiai Tanulmányok Csoportjának tagja volt. Zászlóstisztként az OpNav vezérkarában a taktikai készenlét igazgatója volt; a floridai Mayportban állomásozó hatos hordozócsoport parancsnoka; és 1989-ben rövid ideig a 12. cirkáló-rombolócsoport megbízott parancsnokaként szolgált.

1989-től 1991-ig az Egyesült Államok Európai Parancsnokságának műveleti tisztje volt Stuttgartban, Németországban; 1991-től 1994-ig a haditengerészeti műveletek tervekkel, politikával és műveletekkel foglalkozó helyettes főnökeként szolgált (OP-06, később N3/5); 1994-96 között pedig a NATO Szövetséges Erők Dél-Európa főparancsnokaként és az Egyesült Államok Európai Haditengerészeti Erőinek főparancsnokaként szolgált. A NATO parancsnokságán ő rendelte el azokat a légicsapásokat, amelyek a bosznia-hercegovinai harcok beszüntetését célzó daytoni megállapodás megkötéséhez vezettek, és 1995-96-ban ő volt a daytoni megállapodás rendelkezéseit végrehajtó multinacionális végrehajtó erők parancsnoka.