Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
Pastoral Care and Intellectual Disability: A Person-Centered Approach
Minden keresztény el van hívva és meg van ajándékozva a szolgálatra. Az egyház minden tagját be tudja - és be is kell - vonni, ha teljes virágzást akar elérni. Az értelmi fogyatékkal élők túl gyakran vannak kirekesztve. Míg a fogyatékossággal élő tagok gyakran részesülnek az egyház szolgálatában, ritkán kapnak lehetőséget a viszonzásra: a fogyatékossággal élő személyek nem mindig kapnak teljes felhatalmazást a szolgálatra.
Anna Katherine Shurley a Pastoral Care and Intellectual Disability (Lelkigondozás és értelmi fogyatékosság) című könyvében azt állítja, hogy az egyháznak szüksége van a lelkigondozásban a kölcsönösségre. Bár minden egyes ember hivatásának formája egyedi, Krisztus testének minden tagja a lelki gondozásban partnerként egymás szolgálatára teremtetett. Az alapvetően együttműködő és teljes mértékben befogadó lelkipásztori gondozásra való törekvésében Shurley D. W. Winnicott pszichológiájához és Karl Barth keresztény hivatás teológiájához fordul. Ebből a kombinációból személyközpontú lelkigondozást készít Krisztus teste és annak minden tagja számára, értelmi fogyatékossággal vagy anélkül.
A személyközpontú lelkigondozás elismeri, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek partnerként vehetnek és kell, hogy vegyenek részt az egyházban. Shurley szerint a hitközösségek a tagok közötti lelkipásztori barátságok ápolásával elősegíthetik a közös szolgálatot. Ezek a szakrális barátságok olyan terek, ahol az emberek megosztják egymással az életüket, a gondozás valóban együttműködő gyakorlataként. A Szentlélek jelenléte által közvetített lelkipásztori barátságokon keresztül Isten minden gyermeke megélheti sajátos hivatását. A lelkigondozás személyközpontú gyakorlatának bevonásával az egyház megerősíti tanúságtételét, és valóban az összetartozás helyévé válik minden ember számára.