Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Conscience and Conviction: The Case for Civil Disobedience
Az Oxford Legal Philosophy a filozófiailag orientált jogelmélet legjobb új munkáit adja ki. Monográfiákat rendel meg és kér fel a téma minden ágában, beleértve a köz- és magánjog valamennyi területének, valamint a nemzeti, transznacionális és nemzetközi terület filozófiai kérdéseiről szóló munkákat.
Tanulmányok a jog természetéről, a jogi intézményekről és a jogi érvelésről.
A politikai erkölcs problémáinak a jogra vonatkozó kezelései.
Magának a jogfilozófiának a természetével és fejlődésével kapcsolatos kutatások. A sorozat különböző gondolkodási hagyományokat képvisel, de mindig a szigorúságra és az eredetiségre helyezi a hangsúlyt. A sorozat a kortárs jogtudományban is mércét állít.
Ez a könyv megmutatja, hogy a polgári engedetlenség általában védhetőbb, mint a magánéleti lelkiismereti tiltakozás.
Az I. rész a meggyőződés és a lelkiismeret erkölcsiségét vizsgálja. E fogalmak mindegyike külön érvvel szolgál a polgári engedetlenség mellett. A meggyőződési érvelés a lelkiismeretesség kommunikációs elvével (CPC) kezdődik. A CPC szerint a lelkiismeretes erkölcsi meggyőződés nem csupán azt jelenti, hogy a meggyőződésünkkel összhangban cselekszünk, és magunkat és másokat egy közös erkölcsi mérce szerint ítélünk meg. Azt is jelenti, hogy nem próbálunk kitérni meggyőződésünk következményei elől, és hajlandóak vagyunk kommunikálni azokat másokkal. A meggyőződésre vonatkozó érv azt mutatja, hogy a polgári engedetlenség mint korlátozott, kommunikatív gyakorlat jobban igényli a liberális társadalmak által a lelkiismereti ellenvéleménynek nyújtott védelmet, mint a magánjellegű tiltakozás. Ez a nézet megfordítja a szokásos liberális képet, amely a magán "lelkiismereti" tiltakozást a személyes meggyőződés szerény aktusának, a polgári engedetlenséget pedig stratégiai, nem demokratikus cselekedetnek tekinti, amelynek költségeit csak néha érdemes viselni.
A lelkiismereti érvelés szűkebb, és azt mutatja, hogy a valóban erkölcsileg reagáló polgári engedetlenség a legjobb erkölcsi felelősségünket tiszteli, és a kötelességen alapuló erkölcsi lelkiismereti jog védi.
A II. rész a meggyőződésre és a lelkiismeretre vonatkozó érvet két jogi védekezéssé alakítja át. Az első az elítélés követelményeire vonatkozó védelem. A második a szükségszerűségi védelem. Mindkét védekezés könnyebben alkalmazható a polgári engedetlenségre, mint a magánéleti engedetlenségre. A II. rész a jogszerű büntetést is megvizsgálja, bemutatva, hogy még akkor is, ha a büntetés indokolt, a polgári engedetlenséget elkövetőknek erkölcsi joguk van ahhoz, hogy ne büntessék meg őket.
