Lelkipásztori teológia: Értekezés a keresztény lelkipásztor hivataláról és kötelességeiről

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Fairbairn átfogó vizsgálatát a lelkipásztori szerepről, részletezve különböző szempontokat, például a hivatal természetét, a lelkipásztor feladatait és a hatékony kommunikáció fontosságát. A szöveget dicsérik a mélysége és a történelmi példák használata miatt, ami értékes forrássá teszi mind a lelkészek, mind a szolgálatban részt vevő laikusok számára.

⬤ Átfogó értekezés a lelkipásztor szerepéről
⬤ a hivatal és feladatainak alapos vizsgálata
⬤ hasznos példák sikeres lelkészekről
⬤ fontos teológiai ellenvetések tárgyalása
⬤ gyakorlati ajánlások a prédikációra és a lelkipásztori szolgálatra.

⬤ Átfogó jellegénél fogva egyes olvasók számára túlterhelő lehet
⬤ a történelmi gyakorlatra való konkrét utalások nem minden közönség számára lehetnek relevánsak
⬤ egyes részek a teológiai terminológiát nem ismerők számára sűrűek lehetnek.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Pastoral Theology: A Treatise on the Office and Duties of the Christian Pastor

Könyv tartalma:

Fairbairn először a lelkipásztori hivatal természetére, az egyházhoz való viszonyára, természetére és a hivatalba való elhívásra tér rá. Ezután kitér a lelkipásztor társadalmi életére, a hivatal különleges feladataira, a különböző beszédtípusokra, a lelkipásztori látogatásokra és a katekétikai oktatásra, a betegek, szenvedők és haldoklók látogatására.

Ezután rátér a nyilvános imádságra és az áhítatokra, a fegyelmezés igazgatására, végül pedig a segédeszközökre és hivatalokra. Fairbairn azt mondja: "Ennek a hivatalnak köze van a lelkek felügyeletéhez és gondozásához, és már a neve is azt jelenti, hogy az evangélium lelkészei ugyanolyan hűséggel és gondoskodással viseltetnek irántuk, mint amilyet a pásztoroktól elvárnak a nyájaik iránt. "Emlékezzetek meg azokról, akik rajtatok uralkodnak" (Zsid 13:7).

A pásztori hivatal szükségszerűen magában foglalta az igazgatási és a tanítói feladat gyakorlását is; a tanítás azonban közvetlenebb és hangsúlyosabb volt, mivel mindennek az igazság megismerésével és hitével kapcsolatban kellett történnie. Fairbairn azt mondja: "Az apostoli időkben elsődlegesen az evangélium terjesztése és a terjedéséből következő gyülekezetek alapítása volt a feladata; az egyes gyülekezetek felügyelete és kormányzása csak másodlagos helyet foglalt el".

A Jézus Krisztussal való megbékélés szolgálatának ad otthont, amely aztán a Jézus Krisztus általi épülést kísérte. Ez minden tekintetben a szeretet szolgálata.

Egy ilyen szolgálatban kétségtelenül van egy papi elem, mivel megköveteli azoktól, akik azt helyesen végeznék, hogy ne csak az emberekkel foglalkozzanak Isten nevében, hanem Istennel is az emberek nevében, hogy az ige és a tanítás minden szolgálatát a kegyelem trónjánál való közbenjárással kísérjék. "A lelkész akkor van méltósága csúcsán, amikor a szószékről szent tanítással táplálja az Úr nyáját.".