Leningrád: A 4. páncéloscsoport előrenyomulása, 1941

Olvasói vélemények

A könyv alaposan elemzi a 4. páncéloscsoport műveleteit a Barbarossa hadművelet korai szakaszában és a Leningrádhoz vezető harcokban. A Chales de Beaulieu tábornok, egykori vezérkari főnök által írt könyv betekintést nyújt a katonai stratégiába, a vezetésbe és a csoport előtt álló műveleti kihívásokba. Bár a könyvet dicsérik informatív tartalma és hozzáértő szemlélete miatt, egyes olvasók megjegyzik a vizuális segédanyagok hiányát és a térképek javításának szükségességét.

⬤ Informatív és részletes elemzés
⬤ értékes német nézőpont a katonai műveletekről
⬤ kitér a jelentős csatákra és stratégiai kihívásokra
⬤ betekintést nyújt a logisztikába, a parancsnokságba és a szolgálatok közötti együttműködésbe
⬤ érdekes értékeléseket nyújt a katonai vezetőkről
⬤ számos hasznos adatokat tartalmazó mellékletet tartalmaz.

⬤ Hiányoznak a fényképek, ami néha unalmassá teszi az olvasást
⬤ a taktikai térképek rosszul vannak elhelyezve és nem elég részletesek
⬤ néhány térkép túl kicsi
⬤ az elbeszélés miatt gyakran kell lapozgatni a térképeket.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Leningrad: The Advance of Panzer Group 4, 1941

Könyv tartalma:

A Barbarossa hadművelet megindításakor az Északi Hadseregcsoportot a leningrádi hadműveleti céllal bízták meg - a város és a város között 800 kilométernyi balti állam, valamint a Vörös Hadsereg 18-20 gyaloghadosztálya, két lovashadosztálya és nyolc-kilenc gépesített dandár állt. Nyilvánvaló volt, hogy a siker érdekében át kell rohanniuk a nyugati Dvinán, és hídfőállást kell létrehozniuk, mielőtt az oroszok ezt a természeti adottságot kihasználva védelmi frontot szerveznének.

A 4. páncéloscsoportnak, amely az LVI. páncélos hadtestet és a XLI.

páncélos hadtestet foglalta magában, kellett az utat vezetnie.

Az első nap végére a csoport 70 kilométerre nyomult be az ellenséges területre. A védtelen szárnyakon indított vörös ellentámadások lelassították őket, ami a Raseiniai tankcsatához vezetett, de a csoportnak június 26-án sikerült elfoglalnia D naburgot a Nyugati-Dvinán, és nem sokkal később hídfőállást létesítettek.

A csoport ezután északkelet felé nyomult Lettországon keresztül a Sztálin-vonalig. Július közepén Hoepner arra készült, hogy az utolsó 100 kilométert Leningrád felé nyomuljon, azonban Leebnek, a hadseregcsoport parancsnokának más tervei voltak a csoporttal, és az előrenyomulás még néhány hétig nem folytatódott. A 4.

páncéloscsoport előrenyomulásáról szóló beszámolót Walter Charles de Beaulieu, a 4. páncéloscsoport vezérkari főnöke írta. 1961-ben németül jelent meg, ez az első angol fordítás.

Beaulieu nemcsak a páncéloscsoport előrenyomulásáról ad részletes beszámolót, hanem értékeli a harcokat, megvizsgálja, hogyan befolyásolták a Panzer Group 4 hadműveleteit az Északi Hadseregcsoportra rótt korlátozások, és milyen tanulságokat lehet levonni a balti tapasztalatokból. Végezetül arról értekezik, hogy vajon bevehették-e valaha is Leningrádot.