Ez a könyv egy olyan létesítmény tanulmányozásához kíván hozzájárulni, amelynek története kevéssé ismert, és jelentős városi lábnyomot hagy maga után.
A fondoukok, vagy ahogyan Észak-Afrika karavánszerelvényeit nevezzük, a nagyon különböző kultúrák közötti fogadás és csere elfeledett tanúi. A medinában való elhelyezkedésük és az általuk alkalmazott építészeti tipológia révén ezek a ma már elhagyatott épületek információkat szolgáltatnak arról a politikai, gazdasági és társadalmi kontextusról, amely megjelenésükhöz és a város különböző részein való elhelyezkedésük megválasztásához vezetett.
A tuniszi medinára alapozva olyan szintetikus olvasatot javasolunk, amely lehetővé teszi, hogy rekonstruáljuk típusok és családok szerinti nómenklatúrájukat, és felidézzük megőrzésük és funkcionális újrafelosztásuk kortárs problémáit.
