Leszállás a pokolban: Az első tengerészgyalogos hadosztály pirruszi győzelme Peleliuban, 1944-ben

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák kiemelik a peleliui csata jól kutatott és részletes beszámolóját, amely bemutatja a katonai döntések összetettségét és a felmerült súlyos költségeket. Míg egyes kritikusok dicsérték a szerző alapos elemzését és a csatára vonatkozó betekintését, mások az invázió és pusztító utóhatásának szükségtelennek vélt jellegét kritizálták.

⬤ Jól kutatott
⬤ részletes elemzés
⬤ a peleliui csata kevésbé ismert aspektusaira világít rá
⬤ nagyszerű a hadtörténelem szerelmeseinek
⬤ jól megírt és lebilincselő elbeszélés
⬤ értékes betekintést nyújt a vezetésbe és a döntéshozatalba
⬤ átfogó és tényszerű beszámoló.

⬤ Eltérések a szerzőnek az invázió szükségességére vonatkozó következtetéseivel
⬤ egyes kritikusok túl hosszúnak vagy rosszul strukturáltnak találták a könyvet
⬤ csalódottság néhány történelmi pontatlanság vagy téves számítás miatt
⬤ a szükségtelen veszteségekhez vezető rossz vezetés ábrázolása
⬤ vegyes érzések a könyv általános érvelésével kapcsolatban.

(31 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Landing in Hell: The Pyrrhic Victory of the First Marine Division on Peleliu, 1944

Könyv tartalma:

1944. szeptember 15-én az Egyesült Államok a Japán Birodalom legyőzésére tett erőfeszítései során megszállta a Palau-szigetek déli végén található Peleliu nevű apró szigetet. Ez a szigetlánc az amerikaiak kelet felé történő előrenyomulásának fő vonalában feküdt. A csendes-óceáni főparancsnokság e lánc elfoglalását Douglas MacArthur tábornok régóta várt Fülöp-szigeteki felszabadításának szükséges előjátékának tekintette.

A Palau-szigetek közül a második legdélebbi Peleliu volt a stratégiailag legértékesebb. Déli végén egy viszonylag alacsony síkságon fekvő nagy, sík repülőtérrel büszkélkedhetett. Ha elfoglalják, jelentős légibázisként lehetne használni, ahonnan az amerikaiak szükség esetén nagyszabású bombázó hadjáratot indíthatnának a Fülöp-szigetek, és végül a japán hazai szigetek ellen. A repülőteret leszámítva Peleliu egy tipikus nedves trópusi sziget volt, amelyet sűrű dzsungel és mocsarak borítottak, sok kókuszdió-, mangó- és pálmafaültetvénnyel.

A fő kétéltű támadást a William Rupertus vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló híres Első tengerészgyalogos hadosztály hajtotta végre. A csendes-óceáni főparancsnokság biztos volt abban, hogy a győzelem néhány nap alatt az övék lesz, mivel meg voltak győződve arról, hogy a szigetet védő japánok viszonylag gyengék és alul felkészültek.

Drasztikusan tévedtek. A peleliui hadjárat két és fél hónapig tartott, kemény, elkeseredett harcok közepette, és alig egy héttel a partraszállás után, miután a heves harcokban iszonyatos veszteségeket szenvedett, Chesty Puller 1. tengerészgyalogos ezredét kivonták. Az egész hadosztály hat hónapig nem volt harcképes, és a három lövészezred átlagosan több mint 50%-os veszteséget szenvedett - ez volt a tengerészgyalogság történetének legnagyobb egységvesztesége.

Ez a könyv részletesen elemzi azt a sok dolgot, ami elromlott, hogy ezek a veszteségek ennyire túlzóak voltak, és ezzel korrigálja a hadjáratról szóló számos korábbi beszámolót. Átfogó beszámolót tartalmaz a hadműveletet meghatározó elnöki csúcstalálkozóról, részleteket az új fegyverek bevetésének módjáról, az új ellenséges stratégiáról és a parancsnoki kudarcról, amely a második világháború legvitatottabb csendes-óceáni kétéltű hadműveletévé vált.