Olvasói vélemények
Összegzés:Jonathan Cott „Let Me Take You Down: Penny Lane and Strawberry Fields Forever” című könyve a Beatles két ikonikus dalát mutatja be, életrajzot, személyes anekdotákat és különböző nézőpontokat ötvözve. A könyv lebilincseli az olvasót a zene keletkezésének és hatásának friss meglátásaival, miközben nosztalgikus utazást tesz a múltba.
Előnyök:A könyvet dicsérik, mert rövidsége ellenére friss és mély betekintést nyújt. Lennon és McCartney gazdag életrajzát ötvözi a különböző személyiségek bevonásával folytatott érdekes beszélgetésekkel, amelyek fokozzák a dalok megértését. A történetmesélés magával ragadó és magával ragadó, ami a könyvet gyors, mégis lebilincselő olvasmánnyá teszi.
Hátrányok:Néhány olvasó megjegyezte, hogy a könyv nem mutat be új információkat, hanem inkább a Beatles-szel kapcsolatos jól ismert témákat dolgozza fel. Az életrajzi rész nagyobb érdeklődést kelt, mint a más személyekkel folytatott beszélgetések, ami nem biztos, hogy mindenki ízlésének megfelel.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Let Me Take You Down: Penny Lane and Strawberry Fields Forever
Könyv tartalma:
A Beatles "Penny Lane" és "Strawberry Fields Forever" című dalainak koncepciója, létrehozása, felvétele és jelentősége
John Lennon 1966 őszén a spanyolországi Almerában írta a "Strawberry Fields Forever"-t. Novemberben, válaszul erre a dalra, Paul McCartney londoni otthonában írta meg a "Penny Lane"-t. A Beatles karrierjének egyik legmegváltoztatóbb és legzűrzavarosabb évének csúcspontjaként ez a két dal alkotta az 1967-es dupla A oldalas 45 rpm-es lemezt, amelyet gyakran neveznek a könnyűzene történetének legnagyobb kislemezének, és amely a Beatles producere, George Martin szerint "a legjobb lemez volt, amit valaha készítettünk".
A Let Me Take You Down: Penny Lane and Strawberry Fields Forever című könyvben Jonathan Cott elmeséli e dalok koncepcióját és létrejöttét; leírja azokat a viharos eseményeket és tapasztalatokat, amelyek arra késztették a Beatlest, hogy felhagyjon a turnézással, és kizárólag lemezlovasként határozzák meg magukat; és részletezi a hetvenórás, bonyolult felvételi folyamatot, amely hét perc kitörölhetetlen zenét eredményezett. Amikor ezekről a dalokról ír, arra is összpontosít, hogy ezek a dalok a világ megtapasztalásának és a világban való létezés két egyedi módjának ihletett művészi kifejeződései, ahogy Lennon elvisz minket Strawberry Fieldsbe, McCartney pedig visszavisz minket Penny Lane-re.
Annak érdekében, hogy új távlatokat és többféle nézőpontot nyerjünk e sokrétű dalokról, Cott öt figyelemre méltó emberrel is beszélgetést folytat: Laurie Anderson médiaművésszel, Bill Frisell gitárossal, Richard Gere színésszel, Margaret Klenck jungiánus elemzővel és Jonathan F. P. Rose várostervezővel, íróval és zenésszel. Az eredmény a rock and roll történetének két legelismertebb dala zenei, irodalmi, pszichológiai, kulturális és spirituális aspektusainak széleskörű, tanulságos feltárása.
