Létezik-e altruizmus?: Kultúra, gének és mások jóléte

Olvasói vélemények

David Sloan Wilson „Létezik-e altruizmus?” című könyve elgondolkodtatóan vizsgálja az altruizmust az evolúciós elmélet szemszögéből, elsősorban a csoportos szelekció koncepciója mellett érvelve, mint az altruizmus evolúciójának kulcsfontosságú tényezője mellett. Megkérdőjelezi a hagyományos felfogásokat, és új betekintést nyújt az emberi társadalmak önző és altruista viselkedésének dinamikájába. A könyv azonban vegyes kritikákat kapott, amelyek mind intellektuális érdemeire, mind bizonyos hiányosságaira rávilágítanak.

⬤ Úttörő keretet kínál az altruizmus megértéséhez az evolúcióbiológia segítségével.
⬤ Összetett etikai kérdésekkel foglalkozik, és új nézőpontot nyújt a csoportos és az egyéni szelekció között.
⬤ Tömör és olvasmányos a széles közönség számára, beleértve a nem akadémikusokat is.
⬤ Fontos vitákra ösztönöz a társadalmak szerveződéséről és az altruizmus természetéről.
⬤ Számos új felismerést és jól kutatott koncepciót tartalmaz.

⬤ A könyvet túlságosan tömörnek tartják, és egyes érvek nem eléggé kifejtettek.
⬤ Az erkölcsre és a túlélési módszerekre vonatkozó főbb etikai megfontolások nem kerülnek teljes mértékben tárgyalásra.
⬤ Az utolsó fejezetből hiányzik a mélység, mivel nem kapcsolja össze az altruizmust a kortárs globális kérdésekkel.
⬤ A jegyzetek és hivatkozások szervezését kritika éri, mert zavaros.
⬤ Azzal vádolják, hogy hozzájárul a csoportos szelekcióval kapcsolatos tévhitek kialakulásához a rokonszelekcióval szemben.

(21 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Does Altruism Exist?: Culture, Genes, and the Welfare of Others

Könyv tartalma:

Egy erőteljes értekezés, amely bemutatja az altruizmus létezését a természetben, meglepő következményekkel az emberi társadalomra nézve

Létezik-e altruizmus? Vagy az emberi természet teljesen önző? Ebben az ékesszóló és közérthető könyvben a híres biológus, David Sloan Wilson az evolúciótudomány legújabb eredményei alapján új válaszokat ad erre az ősi kérdésre.

Wilson szerint evolúciós szempontból az altruizmus elválaszthatatlanul kapcsolódik a csoportok funkcionális szerveződéséhez. "Működő csoportok" tagadhatatlanul léteznek a természetben és az emberi társadalomban, bár evolúciójukhoz különleges feltételek szükségesek. Az ember az egyik legcsoportosabb faj a Földön, bizonyos szempontból a szociális rovarkolóniákhoz és a többsejtű szervezetekhez hasonlítható. Meglepően egyszerűen igazolható, hogy az altruizmus minden társas fajban kifejlődik.

Az emberi társadalomra gyakorolt hatások azonban korántsem nyilvánvalóak. Az altruizmus meghatározásának legbecsesebb kritériumai közül néhányat nem érdemes különösebben figyelembe venni, mint ahogyan az sem érdekel minket, hogy készpénzzel vagy csekkel fizetnek-e nekünk. A gondolatok és érzések alapján meghatározott altruizmus feltűnően hiányzik a vallásból, noha a tettek alapján meghatározott altruizmus feltűnően jelen van. Az önzés gazdasági érvei határozottan elutasíthatók. A mindennapi élet minősége kritikusan függ azoktól az emberektől, akik nyíltan törődnek mások jólétével. Ugyanakkor, mint minden más alkalmazkodásnak, az altruizmusnak is lehetnek kóros megnyilvánulásai. Wilson azzal zárja tanulmányát, hogy bemutatja, hogyan segíthet az emberi állapot javításában egy olyan társadalomelmélet, amely a csoportfunkciókra összpontosítva túllép az altruizmuson.

A Templeton Press társkiadásában jelent meg.