Letters to Peter: On the Journey from Grief to Wholeness
Apa. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon rossz híreim vannak.
Petert ma este megölték... Ezzel az éjjeli telefonhívással a Mayer család élete a legjobb évből a Peter végtelen távollétének nyomasztó jelenlétével töltött hónapokba és évekbe zuhant. Az apja által a frissen elhunyt Peterhez írt, a gyászszertartásra szánt levél lett az első az apja által Peterhez írt levelek özönében, amelyekben az apja gyötrődő és dühös gyászát öntötte ki.
A levelekben Peter apja azon kesereg, hogy a Peter felesége, ötéves kislánya és a család többi tagja számára egyébként szép eseményeket könyörtelenül megszakítja a veszteség okozta fájdalom. A fenébe, Péter, miért nem...? Végül a levelek lassan a gyógyulás különös misztériumáról kezdenek el elmélkedni.
Hogyan lehetséges, hogy a fájdalom, a véget nem érő veszteség ellenére mégis eljön a vigasztalás, és újra utat nyit a hihetetlenül mély örömnek? Mindez olyan gazdag és gyönyörű volt, hogy egy bizonyos privát érintéssel és pillantáscserével anyukád és én jeleztük az egyetértést... lecsúsztunk a barlangunkba...
játékos szabadsággal és mély hálával. Péter apukájának tehát a furcsa megfigyelés megerősítése Jézustól: Milyen áldottak azok, akik szomorkodnak!