Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a líbiai nyugati beavatkozás kritikai elemzését nyújtja, különös tekintettel a NATO fellépésére és az Egyesült Államok külpolitikájára. Egyesíti a jog, a politika és a történelem nézőpontjait, kihívás elé állítva az olvasót, hogy újragondolja a globális kapcsolatokat. Míg sokan dicsérik meglátásait és kötelező olvasmánynak nevezik, mások kritizálják az írás minőségét és ismétlődését.
Előnyök:⬤ Átfogó és interdiszciplináris elemzést nyújt az Egyesült Államok és a NATO líbiai akcióiról.
⬤ Megkérdőjelezi a hagyományos narratívákat, és kritikus gondolkodásra ösztönöz a globális kapcsolatokkal kapcsolatban.
⬤ Jól kutatott és informatív, új betekintést nyújt a Líbiát ért igazságtalanságokba.
⬤ A humanitárius beavatkozásnak álcázott jelenlegi imperializmus időszerű vizsgálata.
Hátrányok:⬤ Egyes kritikák a gyenge írói minőséget emelik ki, fárasztónak és ismétlődőnek nevezik.
⬤ A Thomas Hobbes művére való nagyfokú támaszkodás elidegenítheti a művet nem ismerő olvasókat.
⬤ A kritikusok szerint a könyv félreértelmez bizonyos történelmi szempontokat, és olyan állításokat tesz hozzá, amelyek nem megalapozottak.
(15 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Destroying Libya and World Order: The Three-Decade U.S. Campaign to Terminate the Qaddafi Revolution
Könyv tartalma:
Három évtizedbe telt, amíg az Egyesült Államok kormánya - amely öt különböző elnöki adminisztráción (Reagan, Bush I, Clinton, Bush II és Obama) keresztül szorgalmasan dolgozott - megdöntötte és visszafordította az 1969-es Kadhafi-forradalmat, hogy újra leigázza Líbiát, átvegye az olajmezők feletti ellenőrzést, és felszámolja a dzsamahiríja rendszert. Ez a könyv egy olyan nemzetközi jogászprofesszor és jogász szemszögéből meséli el, aki több mint három évtizeden át próbálta megakadályozni, hogy mi történt, miért történt, és mi volt a baj és a törvénytelenség azzal, ami történt.
Francis Boyle, aki Kadhafi ügyvédjeként szolgált a Világbíróságon, átfogó történetet és kritikát nyújt a Líbiával kapcsolatos amerikai külpolitikáról attól kezdve, hogy a Reagan-kormányzat 1981 januárjában hatalomra került, egészen a Líbia elleni NATO-háborúig, amely végül elérte az USA célját, a rendszerváltást. Foglalkozik az Egyesült Államok és Líbia között a Szidrai-öböl miatt kialakult katonai konfliktusok és válságok ismétlődő sorozatával, valamint a neokonzervatív Reagan-kormányzat nyolc éve alatt a nemzetközi terrorizmus líbiai felbujtására vonatkozó csalárd amerikai állításokkal. Feltárja az I.
és II. Bush-kormányzat által Líbia ellen kezdeményezett Lockerbie-bombamerénylet vádjai mögött meghúzódó gyenge ténybeli alapokat és jogi machinációkat.
2011-ben az ENSZ R2P "védelmi felelősség" doktrínájának leple alatt, amelyet újonnan találtak ki, hogy jogi fedezetet nyújtson a nyugati beavatkozáshoz a harmadik világ országaiba, és felülírja az ENSZ Alapokmányának az agresszió megelőzésére és az állami szuverenitásra vonatkozó kötelezettségvállalását, a NATO-támadás 50 000 líbiai áldozatot követelt, és a törvényes rend teljes összeomlásához vezetett. Boyle a nemzetközi jog standard elismert kritériumai alapján elemzi és cáfolja az R2P és közvetlen elődje, a "humanitárius beavatkozás" doktrínáit.
Ez a könyv kiváló esettanulmányt nyújt az amerikai külpolitika magatartásáról, ahogyan az a nemzetközi joghoz viszonyul.
