Libro Blanco: La Reclamacin Venezolana del Territorio Esequibo / Fehér könyv: The Venezuelan Claim of the Esequibo Territory

Eredeti címe:

Libro Blanco: La Reclamacin Venezolana del Territorio Esequibo / White Book: The Venezuelan Claim of the Esequibo Territory

Könyv tartalma:

Ez a könyv elemzi Venezuela álláspontját az Essequibo területére vonatkozó, Guyanával szembeni követeléseivel kapcsolatban, az 1966-os genfi megállapodással összhangban, amelyet Venezuela azzal a fő céllal írt alá, hogy a felek számára békés, kielégítő és elfogadható megoldást találjanak. A megállapodás rendelkezéseivel összhangban kinevezett vegyes bizottság kudarca a Guyana által Venezuelával szemben kialakított politikai ellenséges légkörhöz vezetett, amely 1970-ben a Port of Spain-i jegyzőkönyv aláírásához vezetett. A határidő lejárta után azonban Venezuela azt javasolta Guyanának, hogy a vitát közvetlen tárgyalások útján oldják meg, de ez utóbbi nem fogadta el, hanem a Nemzetközi Bíróság előtti bírósági rendezés választását javasolta, amit Venezuela elutasított.

Ebben az esetben a felek a vita rendezésére csak a jószolgálati formát fogadták el, így kihagyták a viták békés rendezésének az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 33. cikkében előirányzott többi eszközét, nevezetesen "a tárgyalást, a vizsgálatot, a közvetítést, a békéltetést, a választottbírósági eljárást, a bírósági rendezést, a regionális ügynökségek vagy megállapodások igénybevételét, vagy más, általuk választott békés eszközt". " A venezuelai álláspont mindig is a vita gyakorlati rendezésére összpontosított, akár diplomáciai, akár politikai csatornákon keresztül, de soha nem fogadta el a bírósági csatornát a rendezés eszközeként, mivel ez teljesen ellentétes a megállapodás természetével, ezért Juan Guaid ideiglenes elnöksége és a venezuelai nemzetgyűlés összefogott, hogy világossá tegye ezt az álláspontot, amelynek előrehaladását ez a könyv tartalmazza.

A könyv elemzi Venezuela álláspontját az Esequibo területére vonatkozó, Guyanával szembeni követeléseivel kapcsolatban, az 1966-os genfi megállapodás szerint, amelyet azzal a céllal írtak alá, hogy Venezuela részéről békés, kielégítő és a felek számára elfogadható megállapodást érjenek el. A megállapodás rendelkezéseivel összhangban kinevezett vegyes bizottság kudarca a Guyana által Venezuelával szemben kialakított politikai ellenséges légkörhöz vezetett, amely 1970-ben a Port of Spain-i jegyzőkönyv aláírásához vezetett. A jegyzőkönyvben meghatározott időszak lejártát követően azonban Venezuela azt javasolta Guyanának, hogy a vitát közvetlen tárgyalások útján oldják meg, de Guyana ezt nem fogadta el, hanem a Nemzetközi Bíróság előtti bírósági rendezést javasolta, amit Venezuela elutasított.

Ebben az esetben a felek csak a jószolgálati alakzatot fogadták el a vita megoldására, kihagyva ezzel a viták békés rendezésének az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 33. cikkében előirányzott többi eszközét, nevezetesen a "tárgyalást, a vizsgálatot, a közvetítést, a békéltetést, a választottbírósági eljárást, a bírósági rendezést, a szervezetek vagy regionális megállapodások igénybevételét vagy más, általuk választott békés eszközt". A venezuelai álláspont mindig is a vita gyakorlati rendezésére összpontosított, akár diplomáciai, akár politikai úton, de soha nem fogadta el a bírósági utat mint megoldási módot, mivel az teljesen ellentétes a megállapodás természetével, ezért Juan Guaid ideiglenes elnöksége és a venezuelai nemzetgyűlés közös erőfeszítéseket tett ennek az álláspontnak az egyértelművé tételére, amelynek előrehaladását az alábbiakban ismertetjük, ami ebben a könyvben is tükröződik.