Licentious Fictions: Ninjō And the Nineteenth-Century Japanese Novel
A tizenkilencedik századi japán irodalmi diskurzus és elbeszélés feltűnő módon foglalkozott a ninjō-val - szó szerint „emberi érzelem”, de gyakran a szerelmi érzésekre és az erotikus vágyra utalva. Sok író és kritikus számára a fikciónak az a képessége, hogy egyszerre képes elősegíteni a kicsapongást és a didaktikus értékeket, az ambivalencia döntő forrásaként tűnt fel.
A ninjō egyszerre volt képes példamutató viselkedésre ösztönözni és a társadalmi normákat áthágó veszélyes erő, így a regény szerepéről szóló viták középpontjába került, és az elbeszélői cselekmények egyik fő mozgatórugója lett. A Licentious Fictions című könyvében Daniel Poch a ninjō jelentőségét vizsgálja a XIX. századi Japán irodalmi modernségének meghatározásában.
Azt vizsgálja, hogy az irodalomnak az érzelmek és a vágyak közvetítésében betöltött hatalmával kapcsolatos kulturális aggodalmak hogyan alakították a japán elbeszéléseket a késő Edo-korszaktól a Meidzsi-korszakig. Poch amellett érvel, hogy a Meidzsi-regény ahelyett, hogy felváltotta volna a ninjōt övező korábbi diskurzusokat és elbeszélői gyakorlatokat, inkább bonyolította azokat azáltal, hogy új kulturális és irodalmi koncepciókba integrálta őket.
A késő Edo- és Meidzsi-korszakbeli elbeszélések és kritikai források széles skálájának közeli olvasatát kínálja, megvizsgálva, hogyan világítanak rá a ninjō körüli aggodalom nagyfokú fokozódására. Amellett, hogy az érzelmekkel kapcsolatos új elméleti szemléletet javasol, a Licentious Fictions megkérdőjelezi a kora újkori és a modern japán irodalomtudományok közötti szakadékot azáltal, hogy a XIX.
századot folyamatos irodalomtörténeti térként konceptualizálja.