Life Al Dente: Nevetés és szeretet egy olasz-amerikai családban

Olvasói vélemények

Összességében az „Élet al Dente” egy szívből jövő és humoros memoár az olasz-amerikai családban való felnőtté válásról, nosztalgiát és átélhető családi élményeket idéz. Melegsége, humora és hitelessége miatt pozitív visszajelzéseket kapott. Az írásmódot és a nyelvhasználatot illetően azonban akadnak kritikák is.

⬤ Nosztalgiát és átélhető élményeket ébreszt az olasz-amerikai háttérrel rendelkezők számára.
⬤ Viccesnek és szívmelengetőnek írják le, és a családi élet lényegét ragadja meg.
⬤ Jól megírt, jó tempójú, leköti az olvasót.
⬤ Széles közönséget szólít meg, még azokat is, akik nem olasz származásúak.
⬤ Sok olvasó szerint szórakoztató és érdemes volt a könyvre.

⬤ Néhány kritikus az írói stílust gyenge és hiányosnak találta.
⬤ Néhányan úgy találták, hogy a nyelvezet durva és a túlzottan csúnya kifejezések rontják az olvasás élményét.
⬤ Több olvasó azt kívánta, bárcsak hosszabb lenne a könyv, és úgy érezte, túl hamar véget ért.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Life Al Dente: Laughter and Love in an Italian-American Family

Könyv tartalma:

Azzal a tiszteletlen, bátor szellemiséggel és melegszívű vidámsággal, amely a Pagan Babies-t klasszikussá tette, itt az olasz-amerikai élményt a humor védőszentjévé koronázott szerző tálalja.

A Sopranók előtt ott voltak a Casconok.... Az Élet al Dente, a Pagan Babies szerzőjének új memoárja ugyanezzel a szellemességgel és csodával meséli el Gina Cascone olasz-amerikai lánykorát... vagyis tulajdonképpen fiúkorát. Egy olasz családban kevés dolog jelent nagyobb hátrányt, mint az, hogy nőnek születik, de Gina apja nagylelkűen úgy döntött, hogy elnézi ezt a hiányosságot, és Ginát fiúként neveli fel - a fiúként, akit mindig is akart. Számos "állítólagos" maffiózó ügyvédjeként apának volt néhány színes ügyfele, akik rendszeresen összegyűltek az alagsori biliárdasztal körül, hogy üzletről beszélgessenek, igyanak, és hogy a kisiskolás Gina rávegye őket a dolgokra. Kizárt, hogy Ginából az olasz-amerikai sztereotípiák egyik nagy hajú lánya lett volna, de az útja minden olyan bukkanót tartalmazott volna, ami azzal a dédelgetett bevándorlói ambícióval jár, hogy három generáció alatt a gőzösből a külvárosba kerüljön. Ez a kizökkenés érzése korán jelentkezett Ginánál, amikor a családja elköltözött egy olyan környékről, ahol az öregek bocciáznak, és ahol a házi békákat Nunziónak hívják, egy olyan környékre, ahol a Barbie babák és a fagyasztott ételek dominálnak. És bár Gina az eszének köszönhetően bejutott a legjobb gimnáziumba, hamarosan magányosan tapasztalta, hogy ő az egyetlen, akinek a neve magánhangzóra végződik.

A mi túlságosan pasztőrözött és homogenizált világunkban igazi éhség van arra, hogy megtaláljuk és megünnepeljük a régi világ gyökereihez és hagyományaihoz fűződő kapcsolatunkat. A Life al Dente bővelkedik vidám történetekben, de a kulturális identitásról való őszinte és megrendítő elmélkedéssel is megjutalmazza az olvasót.