Lifeboat

Olvasói vélemények

A könyv különböző anekdotákon és meglátásokon keresztül széleskörűen tárja fel a mentőcsónakokat, a tengerészet történetét és a tengerészek képességeit. Bár a könyv elismerést váltott ki kutatásaiért és érdekes tartalmáért, kritikával is illetik a rendezetlensége, a koherencia hiánya, valamint az, hogy a szerző ismételten néhány kulcsfontosságú témára összpontosít.

Jól kutatott, lebilincselően érdekes feltárása a tengerészettörténetnek és a mentőcsónakos tapasztalatoknak, érdekes betekintést nyújt a tengerészetbe, és remek bibliográfiával szolgál a további olvasáshoz. A szerzőnek a téma iránti szenvedélye átüt, ami néhány történetet igencsak magával ragadóvá tesz.

Rendezetlen, és hiányzik belőle a koherencia, sok fejezet csupán anekdoták és tények gyűjteménye. Jót tenne neki a diagramok vagy illusztrációk, és a szerző ismétlődő hangsúlyozása a tengerészeti készségek hanyatlásáról fárasztóvá válik. Néhány olvasó pontatlan állításokat és bizonyos történelmi értelmezések iránti elfogultságot talál.

(12 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A tűzoltó készülék; a légitársaság biztonsági kártyája; a mentőcsónak. 2001. szeptember 11-ig az amerikaiak többsége, ha egyáltalán, akkor is csak féloldalas pillantással tisztelgett a katasztrófa eme kellékei előtt. John Stilgoe azonban azóta gondol a mentőcsónakokra, amióta apjával együtt hallgatta, amint a konyharádióban bejelentették, hogy a Lakonia nevű hajó kigyulladt és elsüllyedt az Atlanti-óceánon. 1963 karácsonya volt, és a légi közlekedés és a hidegháborús paranoia miatt egy óceánjáró vészhelyzetének képei - a légierő a sötétben utánpótlást dobál, egy teherhajó túlélőket gyűjt össze a mentőcsónakokból - egy letűnt korszak visszhangjának tűntek.

Stilgoe azonban, aki már akkor is szenvedélyes olvasó volt és a kishajós hajózás szerelmese, elkezdett beleásni magát más tengeri katasztrófákról szóló beszámolókba. Hajótörésről, megmenekülésről, briliáns és ügyetlen hajósokról, nemes áldozatvállalásról, őrületről, kannibalizmusról, bátorságról és hitványságról, sőt még botrányról is talált egy csomó hajmeresztő történetet. A tényirodalmi beszámolókban, valamint Conrad, Melville és Tomlinson műveiben a félelem és a túlélés élteti és lealacsonyítja az emberi természetet, egy nyitott hajó mikrokozmoszában éppúgy, mint a társadalom egészében.

Stilgoe felfedezte, hogy a mentőcsónakok gyártása, felszerelése és kapitánysága, valamint a használatukról vagy visszaélésükről szóló beszámolók hogyan kerülnek lejegyzésre, sokat elárul arról a kultúráról és körülményekről, amelyekből kiindulva elindultak. Egy olyan ügyes történész kezében, mint Stilgoe, a mentőcsónak az emberi optimizmus, a mérnöki leleményesség, a bürokratikus szabályozás, a félelem és a gyarlóság szimbólumává válik. A Mentőcsónakot átszövik a régi vágású, jó öreg mesék, izgalmas kalandregények, amelyek felpörgetik azoknak az olvasóknak a pulzusát, akik élvezték Patrick O'Brian regényeit, Gnter Grass Rákjáró című regényét, vagy az olyan tényirodalmi műveket, mint A tökéletes vihar és A tenger szívében. De Stilgoe, akinek más művei a külvárosi kultúrát, a mozdonyokat és a tengerpartot föltárják, végső soron nagyobb halakra vadászik. A szerény, sokat emlegetett mentőcsónakon, annak tervezésén és navigációján, valamint a végső rendeltetéséről szóló történeteken keresztül sajátos szemüvegen keresztül találta meg az emberiség történetének nagyjából két évszázadát, különösen az ember és a tenger háborúkkal teli, technológia által vezérelt történetét.