Lincoln első válsága: Fort Sumter és az elnök elárulása

Olvasói vélemények

A Lincoln első válsága részletes és lebilincselő áttekintést nyújt Abraham Lincoln elnökségének viharos korai időszakáról, a polgárháborúhoz vezető polgári zavargások idejéről. A szerző, Johnson, az alapos tudományosságot lebilincselő elbeszélői stílussal ötvözi, és a történelmi eseményeket a kortárs kérdésekkel hozza összhangba.

A könyvet lebilincselő és pörgős történetmesélése miatt dicsérik, amely a részletes történelmi elemzést lebilincselő elbeszéléssel ötvözi. A szerző kiemeli Lincoln kihívásainak összetettségét, és életre kelti a Sumter-erőd körüli szereplőket és eseményeket, eredeti forrásanyagok segítségével új meglátásokat kínálva. Sok olvasó értékeli a politikai intrikák feltárását és a kulcsfigurák személyes nézőpontjait, ami által a történelem a mai kérdések szempontjából is relevánsnak tűnik.

Egyes olvasók egyes részeket túl részletesnek találhatnak, vagy egyes szereplőkre összpontosítanak, ami a tágabb összefüggések rovására mehet. Az is felmerült, hogy a tempó nyomasztónak tűnhet azok számára, akik a történelmi események hagyományosabb, lassabb elemzését keresik.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Lincoln's First Crisis: Fort Sumter and the Betrayal of the President

Könyv tartalma:

Lincoln első válsága az amerikai történelem öt legjelentősebb hónapját érinti: 1860 decemberétől 1861 áprilisáig. Amikor Abraham Lincoln letette elnöki esküjét, az Egyesült Államok szétesőben volt.

Hét állam elszakadt, és úgy tűnt, hogy akár nyolc is csatlakozhat hozzájuk, attól függően, hogy az új elnök hogyan kezelte az elszakadási válságot és annak gyújtópontját: Fort Sumterrel Dél-Karolinában, a lázadás középpontjával. A köztársaság sorsa forgott kockán. A sumteri válságot több mint 150 éve hevesen vitatják és alaposan kutatják.

William Bruce Johnson ebben az átgondolt újraértékelésben az alapos kutatást és a legújabb történetírást a jogász módszeres elemzésével és a történetmesélő szemével ötvözi a jelentőségteljes részleteket. Röviddel hivatalba lépése után Lincoln elhatározta, hogy elkerüli a háborút az elszakadt államokkal, miközben megtartja beiktatási ígéretét, miszerint az Unió katonai jelenlétet tart fenn délen. Mivel úgy döntött, hogy senkinek sem árulja el a tervét, hamarosan elterjedt a pletyka, hogy egyszerűen félt cselekedni.

E pletykák egyik forrása Lincoln külügyminisztere, William Henry Seward volt. Seward, aki neheztelt amiatt, hogy Lincoln megfosztotta őt a republikánus jelöléstől, és meg volt győződve arról, hogy Lincolnnak nincs meg a szükséges politikai kifinomultsága az elszakadási válság kezeléséhez, úgy döntött, hogy egyedül és titokban tárgyal a Konföderációval. Winfield Scott tábornok, az Unió legmagasabb rangú katonatisztje eközben egy évtizeden át Sewardtól várta politikai tanácsait, és most úgy vélte, hogy Seward, nem pedig az elnök parancsainak engedelmeskedik.

Johnson nyomon követi, hogyan szabotálta Seward és Scott Lincoln tervét. Ebből a beszámolóból, a különböző személyiségek (például a Sumter-erőd parancsnokának, Robert Anderson őrnagynak) vizsgálatából, valamint a charlestoni csatarend szempontjainak szemléletes kutatásából Johnson itt egy új elbeszélést épített fel erről a döntő jelentőségű időszakról, amely egy új elméletben csúcsosodik ki arról, hogyan és miért kezdődött úgy a polgárháború, ahogyan kezdődött, és hogyan és miért lehetett volna elkerülni, ha az új elnök parancsait Seward és Scott megfelelően végrehajtja.