Abraham Lincolnt a feketék és a fehérek egyaránt a nagy felszabadítóként tisztelték. Az utóbbi években azonban ezt a képet olyan tudósok támadták, akik megkérdőjelezik Lincoln faji egyenlőség iránti elkötelezettségét, és azt állítják, hogy valójában - ahogy Frederick Douglass egyszer megjegyezte - a fehérek elnöke volt. Az ilyen, nemzetünk szeretett vezetőjével kapcsolatos mélyen gyökerező feltételezéseket megkérdőjelező érvek komoly vizsgálatot igényelnek.
Milyen személyes meggyőződései voltak Lincolnnak a feketék és fehérek közötti eredendő különbségekről vagy hasonlóságokról? Hogyan változott a faji kapcsolatokról alkotott elképzelése a polgárháború következtében? Milyen politikai, jogi és kulturális körülmények késztették őt az Emancipációs Kiáltvány kiadására? És milyen módon emlékeztek meg az amerikaiak Lincoln örökségéről? Valóban megérdemli-e a nagy felszabadító hírnevét?
Ebben a kötetben hét történész próbál választ adni ezekre a kritikus kérdésekre. Kenneth J. Winkle a XIX. század eleji Középnyugat faji légkörét elemzi, hogy Lincoln nézeteit kontextusba helyezze. Kevin R. C. Gutzman Thomas Jefferson faji politikájának Lincolnra gyakorolt hatását tárgyalja; James N. Leiker pedig Lincolnnak az amerikai őslakosokkal, ázsiaiakkal és spanyolajkúakkal, valamint a feketékkel kapcsolatos attitűdjeit veszi górcső alá. Phillip S. Paludan és Brian Dirck leírja Lincoln kínkeserves mérlegelését az emancipációval kapcsolatban, Dennis K. Boman pedig Missourit használja esettanulmányként arra, hogyan kezelte az elnök ezt a robbanásveszélyes kérdést. Michael Vorenberg a felszabadított rabszolgák jövőjével kapcsolatos Lincoln-javaslatok változásainak nyomon követésével azt állítja, hogy annak ellenére, amit ma sok amerikai korlátoknak tartana, Lincoln figyelemre méltó nyitottságról és fejlődési képességről tett tanúbizonyságot.
Allen C. Guelzo gondolatébresztő előszóval nyitja a kötetet.