Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Marianne Broyles heves és merész Liquid Mercury Girl versei szembeszállnak összetört világunk kihívásaival. Broyles eleganciával, kecsességgel és rendíthetetlen költői szemmel elmélkedik a szerelem és a veszteség, a halál és az élet nagyobb kérdéseiről, miközben arra is szakít időt, hogy egy pacsirta énekének trilláját is megjegyezze. Ezek a versek egyszerre szellemesek és megdöbbentőek, líraiak és szívszorítóak, olyanok, amelyek megállítanak, amelyek arra kényszerítik az olvasót, hogy megálljon és figyeljen. A Liquid Mercury Girl balzsam ezekben az időkben, gyógyító ajándék, amely lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük, hogy a világunkban és önmagunkban lévő törések olyan sebek, amelyeket nagy odafigyeléssel, türelemmel és szeretettel lehet és kell gyógyítani. Ez létfontosságú, szükséges munka - egy hivatás, hogy törődjünk másokkal és önmagunkkal, mielőtt túl késő lenne. --Stacey Lynn Brown, a The Shallows szerzője.
Marianne Broyle gyönyörű gyűjteményének Liquid Mercury Girl középpontjában a szerelem áll, amely egyszerre felszabadít és fáj, és azt a parancsolatot kínálja, hogy szeressünk, mindig, mert a fájdalom ellenére, amit okozhat, van remény is. Ezek a versek a mentális betegséggel és a traumával való küzdelmeket világítják meg a gondozó szemszögéből, együttérzéssel és empátiával.
Olyan lánykori emlékek mélyére hatolnak, mint az első csók és a nyári tábor, szellemesen és mélyebben megértve azokat a megpróbáltatásokat, amelyek a beszélőt azzá tették, aki, bölcs és szerető nő, aki erősebb az elszenvedett fájdalomtól. Ezek a versek ügyes fonallal szövik össze a gyászt és az örömöt, és könyörögnek nekünk: Szeress most, szeress most, szeress most. -Jenn Givhan, a Rosa's Einstein szerzője.
Marianne Broyles Liquid Mercury Girl című művében megtanulunk szeretni a magányban, lapozgatjuk a Bibliát, és apáinkat találjuk helyette, anyánk zaklatott arcában meglátjuk őseink arcát, "megpróbálunk felemelkedni, mint jácint a) torkunkban s)". Ez egy szép gyűjtemény, ahol a hang úgy vágyakozik, énekel és gyászol, ahogyan az ember akkor, amikor épp elég sokáig élt ahhoz, hogy közelről ismerje mind a szenvedélyt, mind a halált. Broyles elmondja, hogy "azt akarta, hogy annyira fájjon neki, amennyire nekem fájt, / mert tudtam, hogy el fog hagyni engem, elhagy minket, nagyon hamar, valószínűleg még az első kemény fagy előtt Connecticutban". Broyles nyelvezete mélyen, sőt, a csontokig vág. De ott, ahol a versei élnek, képesek vagyunk meglátni magunkat, és fájó, emberi életünket annak, ami.
Gyönyörű. --Erika T. Wurth, a Ti, akik idejöttök szerzője.
