Liszt utolsó évtizede

Olvasói vélemények

Dolores Pesce „Liszt utolsó évtizede” című könyve mélyreható betekintést nyújt Liszt Ferenc zeneszerző utolsó éveibe levelein és kulcsfontosságú kapcsolatain keresztül, különösen két fontos nővel való kapcsolatain keresztül. A könyv jól strukturált és jól szerkesztett, végigkanyarog Liszt nyilvános tettein, magánéleti gondolatain és elmélkedésein, miközben egyre idősebb korával és személyes kihívásaival szembesült. Néhány olvasó azonban túl hosszúnak és ismétlődőnek találta a nem elemző fejezeteket, és több mélységet kívánt az elemző tartalomban.

A könyv díjazott és elismert a Liszt-kutatáshoz való kiemelkedő hozzájárulásáért, amely Liszt levelezésének széles körű felhasználásával új meglátásokat kínál. Jól szervezett, könnyen olvasható, és vonzó kivitelben jelenik meg. A szerkesztést gyakorlatilag hibátlannak jegyzik. Értékeléséhez nem szükséges Liszt előzetes ismerete.

Egyes fejezetek túl hosszúak és ismétlődőek, hiányzik belőlük az alapos elemzői mélység. A szerző pszichiátriai értelmezései egyesek szerint elütőek. A rövid elemző tartalom nem minden olvasót elégít ki, ami az elszalasztott lehetőség érzetét kelti.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Liszt's Final Decade

Könyv tartalma:

A Liszt utolsó évtizede című kötetből kiderül, hogy a zeneszerző saját szavaiból, amelyeket bizalmasainak, Carolyne von Sayn-Wittgensteinnek és Olga von Meyendorffnak címzett, hogyan oldotta fel ellentmondásos önképét, amely szerint ünnepelt előadóművész, de alulértékelt zeneszerző volt.

Liszt Ferenc élete vége felé kiterjedt levelezést folytatott két nővel, akik akkoriban a legközelebbi bizalmasai voltak: Carolyne von Sayn-Wittgenstein és Olga von Meyendorff. Liszt rendszeresen írt nekik, kifejezve bensőséges érzéseit a személyes és a karrier eseményeiről, valamint ellentmondásos önképéről, mint ünnepelt előadóművészről, de alulértékelt zeneszerzőről. Napló hiányában a levelek nyújtják a legközvetlenebb betekintést Liszt utolsó éveinek lelki világába.

A Liszt utolsó évtizede e leveleken keresztül tárja fel a XIX. század egyik legnépszerűbb zenészének elméjét és zenéjét, betekintést nyújtva Liszt utolsó éveinek melankóliájába, valamint abba a küzdelembe, hogy zenéje elismerést nyerjen, de elkerülje a kritikát. A levélváltásból kiderül, hogy Liszt végül belső konfliktusát egy személyesen kialakított keresztény erkölcsi filozófiával oldotta meg, amely a szenvedésbe való pozitív beletörődést, az együttérző szeretetet és az eljövendő igazságos jutalomba vetett bizalmat foglalta magába. A könyv azt is megvizsgálja, hogy Liszt kései egyházi kompozíciói hogyan erősítik meg a szenvedésnek az öröm és a remény felé való engedését. Jelentős, hogy Liszt ezeket a ma általában figyelmen kívül hagyott műveket zeneszerzői örökségének fontos részének tekintette. Ez a kötet így megkérdőjelezi az egységes "késői" Liszt-stílus elképzelését és azt a felfogást, hogy a zeneszerzőt utolsó éveiben eluralkodott a kétségbeesés.

Örömmel jelentjük be, hogy Liszt utolsó évtizede elnyerte az Amerikai Liszt Társaság által odaítélt 2017-es Alan Walker Könyvdíjat. Dolores Pesce a St. Louis-i Washington Egyetem Avis Blewett Művészeti és Tudományos Zenei Tanszékének professzora.