A bomlasztás fogalma egyre nagyobb fellendülést tapasztal a humán tudományokban, ahol az elemzés episztemológiai kategóriájaként kezd meghonosodni.
Ez a tanulmány szisztematikusan elemzi a Shoah-túlélők, Kert sz Imre, Liana Millu és Ruth Kl ger szövegeit a bomlasztás lehetőségei szempontjából, és kiterjeszti a kutatási területet a beszédaktusok elméletében a tudás és az elvárás fogalmára. A történetek alapvetően bomlasztó potenciált bontakoztatnak ki, mert konkrét történelmi eseményekről tanúskodnak, és így azok feledésbe merülése ellen hatnak.
A tanulmány többek között a Muselmann, a szexuális cserekereskedelem ábrázolása vagy a koncentrációs táborok emlékműveinek kritikája példáján keresztül mutatja be, hogy a szövegek hogyan hozzák mozgásba a narratív kategóriákat, hogyan kérdőjelezik meg a tudást és hogyan polemizálnak koruk társadalmi diskurzusai ellen.