Értékelés:
Dr. Walter A. Brown „Lithium” című könyve a lítiumnak a bipoláris zavar kezelésében való úttörő felfedezését mutatja be, részletezve olyan neves személyiségek hozzájárulását, mint John Cade és Mogens Schou. A történelmi összefüggéseket személyes történetekkel ötvözi, kiemelve a lítium pszichiátriai gyógyászatban való elfogadásának kihívásait és diadalmait.
Előnyök:⬤ A jól megírt, informatív és lebilincselő
⬤ lebilincselő személyes anekdotákat és történelmi betekintést nyújt
⬤ nagyra értékelik a pszichiátria és a bipoláris zavarok iránt érdeklődő olvasók
⬤ jelentős a klinikai felfedezések és a tudományfilozófia megértése szempontjából.
Néhány olvasó úgy találta, hogy időnként túlságosan elkalandozott, és úgy érezte, hogy egyes részei nem annyira összefüggőek; olyan benyomások is voltak, hogy az elbeszélés túlságosan részletezővé vagy szakszerűvé válhat az alkalmi olvasók számára.
(12 olvasói vélemény alapján)
Lithium: A Doctor, a Drug, and a Breakthrough
A DNS kettős spirál, a penicillin, a röntgen, az inzulin - ezeket a huszadik század legfontosabb orvosi felfedezései között szokás említeni. És mégis, a lítium 1949-es felfedezése a bipoláris zavar gyógymódjaként talán az egyik legfontosabb - de nagyrészt még mindig nem ismert - áttörés a modern korszakban. A Lítium című könyvben Walter Brown, gyakorló pszichiáter és Brown professzor két valószínűtlen sikertörténetet tár elénk: John Cade orvosét, akinek felfedezése megszámlálhatatlanul sok életet mentett meg és indított el egy farmakológiai forradalmat, valamint egy csodálatos fémét, amely évtizedekig tartó megbélyegzéstől menekült meg.
Az inzulinkómától és a lobotómiától a bebörtönzésen át a száműzetésig Brown a bipoláris zavar diagnózisának és (gyakran hatástalan) kezelésének aggasztó történetét mutatja be az évszázadok során, mielőtt 1949-ben megjelent egy úttörő jelentőségű kutatási tanulmány. Cade "Lithium Salts in the Treatment of Psychotic Excitement" (Lítiumsók a pszichotikus izgalom kezelésében) című munkája írta le először a lítium megdöbbentő hatékonyságát mind a mániás-depressziós epizódok kezelésében, mind a kiújulás megelőzésében, és végül világszerte megváltoztatta a betegek, a gyógyszerkutatók és a gyakorló orvosok életét. És mégis, ahogy Brown bemutatja, évtizedekbe telt, mire a lítium leküzdötte a veszélyes anyagként való széles körű megbélyegzést és a gyógyszeripar ellenállását, amely kevéssé ösztönözte a természetben előforduló, nem szabadalmaztatható gyógyszer népszerűsítését.
A történet valószínűtlen hősének, John Cade-nek eleven portréjával Brown egy olyan odaadó természettudóst is bemutat, aki sok modern orvoskutatóval ellentétben nem részesült rangos kutatói képzésben vagy nagy finanszírozási forrásokban (Cade "laboratóriuma" egy elszigetelt elmegyógyintézet használaton kívüli kamrája volt). Mint Brown bemutatja, azonban ezek a szerény körülmények voltak történelmi sikerének titka: Cade szabadon követhette saját nyughatatlan kíváncsiságát, és nem kellett külső finanszírozási forrásnak megfelelnie. Ahogy a Lithium tragikusan világossá teszi, az orvosi kutatás - legalábbis Amerikában - úgy átalakult, hogy a Cade-éhez hasonló szerencsés felfedezések valószínűleg soha többé nem fordulnak elő.
A New York Times nemrégiben a pszichiátriai gyógyszerek "Hamupipőkéjeként" jellemezte, a lítium számtalan életet mentett meg, és dollármilliárdokba kerülő egészségügyi költségeket. Egy gyógyszer és a felfedezéséért küzdő ember leleplező életrajzában Brown magával ragadó képet fest a modern orvostörténetről - és feltárja, milyen közel voltunk ahhoz, hogy elmenjünk e rendkívüli gyógymód mellett.
