Értékelés:

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Liturgical Subjects: Christian Ritual, Biblical Narrative, and the Formation of the Self in Byzantium
A "Liturgikus szubjektumok" az én történetét vizsgálja a Bizánci Birodalomban, megkérdőjelezve a keresztény szubjektivitás olyan elbeszéléseit, amelyek csak a klasszikus ókorra és a nyugati középkorra összpontosítanak.
Amint Derek Krueger bemutatja, az ortodox keresztény belső életet mélyen formálták a bizánci papság által bevezetett és terjesztett istentiszteleti minták. A himnuszok, imák és prédikációk a bibliai történetekre adott összetett érzelmi válaszokat közvetítették, különösen a nagyböjt idején.
Az istentiszteletek és a vallásos művészet megtanította a híveknek, hogy kik ők Istenhez és egymáshoz viszonyítva. A hatodik századtól a tizenegyedik századig tartó konstantinápolyi keresztény gyakorlatra összpontosítva Krueger feltérképezi a liturgikus naptár, az eucharisztikus rítus, a virrasztási és ünnepi énekek, valamint a Krisztus életéből vett jelenetek hatását a keresztény én kialakítására. A nagy bizánci liturgikus költők, köztük a melodista Romanosz, a krétai András, a sztúdiánus Theodorosz és az új teológus Szimeon verseit vizsgálva bemutatja, hogy kompozícióik hogyan kínáltak mintákat a keresztény önértékeléshez és önkritikához, meghatározva a keresztény "én"-et.
A kántorok, kórusok és gyülekezetek egyes szám első személyben énekeltek, kifejezve a bűntudatot és a bűnbánatot, míg az imák és prédikációk a keresztény közösség kollektív identitását mint megváltásra szoruló bűnösöket határozták meg. Azáltal, hogy megvizsgálja, hogyan alakultak ki, játszódtak le és adódtak át az énképek a Bizánci Birodalomban, a Liturgikus alanyok fontos dimenzióval bővíti az énkép történetét a nyugati kultúrában.