A limbót hagyományosan egyrészt a mennyország, másrészt a purgatórium és a pokol közötti helynek tekintik, ahová a régi törvény szerint élt pátriárkák és a keresztény hitre való megkeresztelkedés előtt meghalt csecsemők kerültek.
A purgatóriumhoz hasonlóan ez is egy sötét hely, de nem fosztott meg a kegyelemtől. Most, hogy a római katolikus egyház kijelentette, hogy a limbó nem hivatalos egyházi tanítás, a limbó gondolata felszabadult az egyházi korlátok alól, és elérhetővé vált a sírnak ezen oldalán lévő emberi állapotról való elmélkedés számára.
Donald Capps és Nathan Carlin Living in Limbo című könyve az emberi élet szerves részét képező akut limbóhelyzetekre összpontosít, beleértve a felnőtté válás, az elkötelezett kapcsolatok kialakításának, az álláskeresés és a munkahely megtartásának, az életveszélyes betegségek átélésének, valamint az elszakítottság és a kétségek megtapasztalásának viszontagságait. A könyv valós személyek esetein és példáin keresztül azonosítja a limbóélmény időtartama alatt valószínűleg előforduló szorongásformákat, és meghatározza azokat a belső és külső erőforrásokat is, amelyekből az egyének a limbóélet stresszével és bizonytalanságával való megbirkózás során merítenek. A Living in Limbo (Élet a végtelenben) arra a hagyományos, különösen a keresztény művészetben tükröződő nézetre támaszkodva, amely szerint Krisztus leszáll a végtelenbe, hogy megvigasztalja és megszabadítsa a benne élőket, a remény és a kétségbeesés közötti ellentét oldalára áll.
Más limbólakókról olvasva az olvasók találkozhatnak önmagukkal - vagy valakivel, akit szeretnek és akivel törődnek -, és bátorítást kapnak attól a ténytől, hogy nincsenek egyedül. Bár nem kellemes hely, a limbó nem a magányos bezártság helye, és az ember erőt és rugalmasságot merít a többiek jelenlétéből.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)