Olvasói vélemények
Összegzés:A „Loaded: The Life (and Afterlife) of The Velvet Underground” című könyvéről Dylan Jones vegyes kritikákat kapott, sokan dicsérték az erős oral history megközelítést és a Velvet Underground történetének kulcsfiguráitól származó számos anekdotát. Ugyanakkor kritikák is érik a kötetet az új ismeretek hiánya, a rossz szerkesztés és az Andy Warholra való túlzott összpontosítás miatt, nem pedig magára a zenekarra. A Velvet Underground és a kapcsolódó kulturális szcénák rajongói lebilincselőnek találhatják, míg mások csalódhatnak a kivitelezésében.
Előnyök:⬤ Erős oral history formátum, amelyben a Velvet Underground korszakának jelentős személyiségei szólalnak meg.
⬤ Magával ragadó anekdoták és történetek, amelyek életre keltik a kor kultúráját.
⬤ Egyes kritikusok szórakoztatónak találták, és a zenekar és a kapcsolódó szcénák rajongóinak ajánlották.
⬤ Egyedülálló hangváltozat, amely különböző hangok révén személyesebbé teszi a történetet.
Hátrányok:⬤ Hiányoznak az új meglátások vagy lényeges információk a Velvet Undergroundról, különösen a zenéjükkel kapcsolatban.
⬤ Kritika a rossz szerkesztés miatt, beleértve az ismétlődő idézeteket, a gépelési hibákat és a kivágott és beillesztett írásmódot.
⬤ Andy Warhol és az 1980-as évek éjszakai élete túlhangsúlyozása a zenekar történetének koncentrált elbeszélése rovására.
⬤ Néhány olvasó szerint a könyv származékos és nem végleges beszámoló.
(18 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Loaded: The Life (and Afterlife) of the Velvet Underground
Könyv tartalma:
A megmaradt tagok, kortárs zenészek, kritikusok, filmesek és a nyomukban felbukkant művészgeneráció hozzájárulásait felhasználva ez a "monumentális eredettörténet" a Velvet Underground örökségét ünnepli, amely a 21. században fényesebben ég, mint valaha ( Bob Spitz, a New York Times bestseller szerzője).
A lázadás mindig valahol kezdődik, és a transzgresszív tinédzserek zenei világában - legyen szó akár az 1960-as, akár a 2020-as évekről - a Velvet Underground jelenti a nullpontot.
A bohém, városi, nárcisztikus művészeti iskolás banda eszméjét egy pszichedelikus rock and roll zenekar köré kristályosítva - egy stílusötlet, amely Andy Warhol gyárának ritka környezetében fejlődött ki -, a Velvet volt az első jelentős amerikai rockegyüttes vegyes nemű felállással. Soha nem mosolyogtak a fényképeken, beltéren napszemüveget viseltek, és feltalálták azt az archetípust, amelyet Sid Vicious-tól Bobby Gillespie-ig mindenki másolt. Avantgárd nihilisták voltak, akik drogfogyasztásról, prostitúcióról, paranoiáról és szado-mazochista szexről írtak akkor, amikor a világ többi része a békéről és a szeretetről énekelt. Ebben az értelemben ők találták fel a punkot, és még többet is. Azt is mondhatnánk, hogy ők találták fel a modern New Yorkot.
A díjnyertes újságíró, Dylan Jones interjúkra és az összes fontos szereplővel - Lou Reed, John Cale, Mo Tucker, Andy Warhol, Jon Savage, Nico, David Bowie, Mary Harron és még sokan mások - kapcsolatos anyagra támaszkodva bontja le a zenekar felforgató örvényét, és egy drámákban és részletekben gazdag elbeszélésben bizonyítja be, hogy a Velvet miért maradt a Velvet a szélek eredeti királya és királynője.
