Lockdown: Jelenetek a járvány korai szakaszából

Olvasói vélemények

Ellen Austin-Li 'Lockdown: Jelenetek a járvány korai szakaszából” című versgyűjteménye a COVID-19 világjárvány alatti érzelmi zűrzavart és személyes élményeket tükrözi. A versek a veszteség, a vágyakozás és a kapcsolat iránti vágy témáit járják körül az elszigeteltség közepette, megragadva mind az egyéni, mind a kollektív emlékeket erről a kihívásokkal teli időszakról.

A verseket kísértetiesen szépnek, nyersnek és bölcsnek írják le, hatékonyan közvetítve a világjárvány során átélt érzelmek összetettségét. Sok olvasó dicsérte a könyvet, mert a könyv átélhető, és olyan érzéseket képes kifejezni, amelyek saját tapasztalataikkal rezonálnak, és az írás lírai minőségét erősségként emelték ki. A költő egykori ápolónői háttere mélyebbé teszi meglátásait, és a gyűjteményt egyszerre tekintik gyógyítónak és a közös küzdelmekre való emlékeztetőnek.

Bár a gyűjtemény nagyrészt jó fogadtatásban részesül, egyes olvasók a gyász és a szenvedés témáit nehéznek vagy nyomasztónak találhatják. Emellett azok, akik még nem ismerik a költészetet, kihívást érezhetnek a könyvben használt néhány kreatív forma és kifejezésmód miatt. A konszenzus azonban az, hogy a költészet általános hatása felülmúlja az esetleges hátrányokat.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Lockdown: Scenes from Early in the Pandemic

Könyv tartalma:

Ellen Austin-Li második verseskötetében, a Lockdown: Scenes from Early in the Pandemic (Zárlat: Jelenetek a járvány korai szakaszából) a művészet találkozik a történelmi archívummal: a versek középpontjában a koronavírus-járvány első hulláma alatti élet áll: a titokzatos vírus mint mítosz és mese, az elsősegélynyújtó férj, a karanténban lévő fiú, New York City pusztító hűtőkamionjai mint rögtönzött hullaházak.

A gyász, a félelem és a nosztalgia a KOVID előtti, viszonylag gondtalan életünk iránt ("ó, / lassan táncoljunk egy gyors dalra, / mert megtehetjük") olyan szövetet sző, amely emléket állít ennek a nemzetközi traumának. Ez a könyv megmutatja, hogy a félelemmel és a bizonytalansággal való együttélés megtanulása feltárja azt a rugalmasságot, amelyről gyakran nem is tudunk, hogy megvan bennünk: "Így sétálsz a szabadban a virágok felé, / És a szörny elveszíti a fák között a hatalmát, / És megállsz a rózsaszín és bíbor alatt, / Illat-ünnepét imádkozol, hogy megtisztítson és felszabadítson, / Ahogy a szirmok záporszerűen záporoznak.

".