Locke on Persons and Personal Identity
Ruth Boeker új perspektívát kínál Locke-nak a személyekről és a személyes identitásról szóló beszámolójához azáltal, hogy azt Locke tágabb filozófiai projektjének és korának filozófiai vitáinak összefüggésében vizsgálja. Értelmezése hangsúlyozza nézete erkölcsi és vallási dimenzióinak fontosságát.
Azáltal, hogy komolyan veszi Locke általános megközelítését az identitás kérdéseivel kapcsolatban, Boeker megmutatja, hogy a személyiségről szóló beszámolóját külön kell vizsgálnunk a személyes identitásról szóló beszámolójától az idők folyamán. Ennek alapján amellett érvel, hogy Locke a személyiség erkölcsi beszámolóját támogatja, amely szerint a személyek elszámoltatható alanyok, és hogy az erkölcsi elszámoltathatóságról való sajátos gondolkodása megmagyarázza, hogy miért tartja a tudat azonosságát szükségesnek a személyes identitás időbeli változatlanságához.
A személyi identitással kapcsolatos egyes neo-Locke-i nézetekkel ellentétben Boeker amellett érvel, hogy Locke személyi identitásról szóló beszámolója nem önmagában pszichológiai, hanem inkább a mögötte álló erkölcsi, vallási, metafizikai és ismeretelméleti háttérhiedelmek relevánsak annak megértéséhez, hogy miért érvel a személyi identitás tudatosságon alapuló beszámolója mellett. A mögöttes háttérhiedelmek figyelembevétele nemcsak arra világít rá, hogy korai kritikusai közül sokan miért nem fogadják el Locke nézetét, hanem azt is megmutatja, hogy miért nem lehet olyan könnyen elvetni a nézetét, mint ahogy azt egyes kritikusai feltételezik.
