Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Logos and Power in Isocrates and Aristotle
A diskurzus, a politika és az oktatás két egymással versengő klasszikus megközelítésének provokatív újragondolása
A nyugati hagyomány egyik alapító filozófusaként Arisztotelész számos olyan kérdést vetett fel, amelyek a mai napig élénkítik a bölcsészettudományok tudományos vitáit. Ezzel szemben Isokratész, annak ellenére, hogy az ókorban és a reneszánszban nevelőként is jelentős hírnévre tett szert, a nyugati szellemtörténetben marginális figurává vált.
A Logos and Power in Isocrates and Aristotle című könyv Isocrates diskurzusról alkotott elképzelését nem pusztán előfutáraként, hanem méltó riválisaként mutatja be Arisztotelész retorikájának. A retorikai nevelés jellegéről, eszközeiről és céljairól folytatott vitában ellenfelekként megjelenő Isokratész és Arisztotelész mellett érvelő Ekaterina V. Haskins azt állítja, hogy sok minden, amit Arisztotelész a retorika státuszáról és a diskurzusnak a görög városállam életében betöltött szerepéről mondott, lehet, hogy burkolt reakció volt Isokratészre.
Haskins úgy találja, hogy Isokratész a polgári diskurzus és nevelés átfogó és kulturálisan összehangolt elméletét kínálja, mint Arisztotelész, akinek szellemi projektje az erkölcsfilozófiát függetleníti a közkultúra eshetőségeitől, és a retorikát csupán a filozófiailag képzett államférfiak számára használható művészetként mutatja be. Haskins Isokratész diskurzushoz való hozzáállását konstitutívnak, Arisztotelészét pedig instrumentálisnak nevezi, és bemutatja, hogy az előbbi mennyivel inkább megfelel a kortárs retorikaelmélet és pedagógia céljainak.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)